A nők továbbra is hátrányban vannak a munkahelyi előmenetel szempontjából. De ezért nem csupán a férfiak felelősek. A női vezetők náluk is inkább előnyben részesítik a férfi kollégákat.

„Ha nő a főnök, sokkal valószínűbb, hogy a munkatársnőknek hátrányos megkülönböztetésben lesz részük. Egy friss kutatásból kiderül, hogy ha nőkre bízzák az előléptetést, a férfi jelöltnek nagyobb esélye van, mint a vele azonos képzettségű nőnek. Kiderült az is, hogy a nők szerint a nők erőszakosabb főnökök, mint a férfiak” – olvassuk Roger Dobson és Will Iredale írását a Sunday Timesban.

A Metazin nemrég beszámolt róla, hogy a nők máig kevesebbet keresnek Amerikában, mint a férfiak, ráadásul az utóbbi másfél évtizedben nem is csökken a hátrányuk. Ennek részben maguk is okai, mert a jól képzett nők között egyre többen tartják fontosnak a családot a karriernél. A fő ok azonban a nemi szerepekkel kapcsolatos előítéletekben rejlik. Ezért jutnak a nők sokkal nehezebben a legjobban fizetett állásokhoz.

Egy spanyolországi kutatás most azt mutatta ki, hogy e tekintetben a nőknek több félnivalójuk van egymástól, mint a férfiaktól. A berlini Max Planck Intézet munkatársai 700 dél-spanyolországi lakost vontak be egy vizsgálatba, amelyben a nőkről alkotott véleményükre voltak kíváncsiak. Többek között szimulált előléptetési pályázaton kellett a döntnök szerepét eljátszaniuk, s kiderült, hogy a nők inkább tekintik férfihoz illőnek a vezető állást, mint maguk a férfiak. Ezen kívül kellemesebb főnöknek tartják a férfiakat, és általában jobb szakmai karriert jósolnak az azonos helyzetből startoló férfiaknak, mint a nőknek. A férfiakban is élnek a régi sémák, de elsősorban az idősebbek körében. A kutatás vezetője szerint mindenek előtt az idősek és a nők hajlamosak azt gondolni, hogy a vezető állásokba férfiak valók.

A Sunday Times munkatársai kikérték a londoni City egyik legnevesebb szereplője, a gyakran Szupernő néven emlegetett Nicola Horlick befektetési tanácsadó véleményét ugyanerről, és a dél-spanyolországi kutatáséhoz hasonló eredményre jutottak. Horlick tapasztalatai szerint a nők gyakran látnak veszedelmet a többi nőben, és ezért férfiakkal veszik magukat körül. „Ezt nevezik méhkirálynő-szindrómának. Sok menedzsernőt láttam, aki elnyomta munkatársnőit, valószínűleg azért, mert mind azt akarta, hogy az adott munkahelyen ő legyen az egyetlen vezető pozícióban lévő nő, mi több, az egyetlen nő.”

Az újságírók felidézik a nők nőellenességének egy különösen kirívó példáját, Helen Greenét. A Deutsche Bank harminchatéves londoni alkalmazottjának éppen nemrégiben ítélt meg a bíróság 800 000 font (300 millió forint) kártérítést, amiért négy kolléganője két éven át tartó kíméletlen erőszakoskodásával idegösszeomlásba kergette.

Katherine Rake, a nemek egyenjogúságáért küzdő Fawcett Society elnöke úgy nyilatkozott, hogy a szerepek hagyományos felfogásának nagyobb része van a nők karrierjének hátráltatásában, mint a nők közötti rivalizálásnak. „Ma is érvényesülnek a nőkhöz illő tevékenységekkel kapcsolatos sztereotípiák, és ezekkel magyarázható, hogy egyfajta kulturális akadály emelkedik a nők és a magasabb munkaköri pozíciók között.”

De hogy ezek az előítéletek miért erősebbek a nők körében, arra a méhkirálynő-effektusnál egyelőre nincs jobb magyarázat.