A piacpárti konzervatívok egyre elégedetlenebbek a minden baj gyógyírét az állami szerepvállalásban látó populista kereszténykonzervatívokkal. A jobboldali egység megbomlásának a liberálisok lehetnek a haszonélvezői. Amerikai tanmese.
„A konzervatív mozgalom és a Republikánus Párt összezavarodott. A tradicionalisták és libertáriusok szövetsége megbomlani látszik” – olvassuk Brink Lindsey, a libertárius Cato Institute igazgatóhelyettesének cikkét a progresszív liberális New Republicban.
A republikánusok támogatói a második világháború óta két meghatározó csoportból kerülnek ki. A kisállam-párti libertáriusokból és a hagyományos, kereszténykonzervatív szavazókból. A Republikánus Párt eddig mindkét csoportot igyekezett kielégíteni politikájával. A kereszténykonzervatívokat a hagyományos, családi és vallási értékek felkarolásával állította maga mögé. Az egyéni szabadságot a hagyományos értékek elébe helyező libertáriusok ennek nem nagyon örültek, őket viszont az állami szerepvállalás csökkentésére – adócsökkentésre és piaci liberalizációra – vonatkozó ígéreteikkel győzték meg.
Most azonban a libertáriusok csalódtak a kormányban, mert a választási ígéretek ellenére a költségvetési hiány rekordokat dönt. Az állami túlköltekezésért elsősorban a növekvő egészségügyi kiadások, a drága közoktatási reform, az iraki háború és nem utolsó sorban „a terror elleni háború köntösébe öltöztetett, a kormány hatalmát növelő intézkedések” a felelősek. A jobboldal soraiban egyre többen megszorításokat sürgetnek. Vezető republikánus politikusok a megnövekedett állami szerepvállalás miatt kritizálják a kormányt, és piacpárti reformokat sürgetnek.
„A konzervativizmus sokat változott az elmúlt néhány évben – vélekedik Lindsey. – A jobboldal, korábbi politikáját feladva, egyre populistábbá válik. A konzervatívok régen a hagyományos értékeket akarták megvédeni a kormány túlkapásaival szemben. Ma viszont a hagyományos értékeket terjesztik a kormányzati beavatkozás segítségével.”
A jobboldal ideológiai zűrzavarában nagy lehetőség nyílik a liberálisok számára. Ha a liberálisok jelenlegi baloldali programjuk helyett piacpártibb elveket fogalmaznának meg, akkor könnyen elnyerhetnék a libertáriusok támogatását. Lindsey szerint lehetséges olyan programot készíteni, amelyet a liberálisok és a libertáriusok egyaránt elfogadnak.
A liberálisok és a libertáriusok eddig is egyetértettek abban, hogy enyhíteni kell a szigorú bevándorlási törvényeken. Támogatják a melegházasság engedélyezését és elnézőbb kábítószer-ellenes törvényt szeretnének. Ellenzik a Bush-kormány terrorelhárítás érdekében bevezetett biztonsági intézkedéseit.
Gazdasági kérdésekben nehezebb lenne közös nevezőre jutniuk, de itt sem lehetetlen kompromisszumot találni. Az agrártámogatás csökkentését a liberálisok és a libertáriusok is szorgalmazzák. Ki lehetne dolgozni olyan adórendszert, amely a liberálisok nagy örömére a gazdagoktól sokat vesz el, de a libertáriusok is támogatnák, mert nem jövedelem- és társasági adó, hanem magas fogyasztási adó formájában venne el a jómódúaktól. A rászorultsági alapú szociális és egészségügyi ellátás rendszerét is elfogadnák mindkét táborban, ha piaci egészségügy működne, amely csak a legszegényebbeknek nyújt ingyenes ellátást.
Ha sikerülne magukhoz csábítaniuk a populista, nagyállam-párti jobboldalból kiábrándult libertáriusokat, az könnyen a választási győzelmet jelenthetné a demokraták számára. Egy nemrég készült felmérés szerint ugyanis az amerikaiak 13 százaléka libertárius elveket vall. A többségük még jobbra szavaz, de egyre többen pártolnak át a demokratákhoz. Mivel pedig az elmúlt választások során ennél jóval kisebb különbség döntött, a piacpárti szavazótábor akár a mérleg nyelve lehet.