Az iraki lázadókat csak az amerikai közvélemény segítheti győzelemre. Igenis legyőzhetők, az új stratégia is ígéretes. Csak az a kérdés, adnak-e rá elég időt az amerikai polgárok.

„Fennáll a veszély, hogy a lázadóknak lesz idejük egyfajta közhatalmi tekintélyre, infrastruktúrára és biztos utánpótlásra szert tenni. Ha sikerül nekik, lassan a kormány működőképes és erős alternatívájává válhatnak. És ha odáig eljutnak, akkor bizony győzhetnek is” – írja Donald Stoker, az amerikai haditengerészeti akadémia tanára a Foreign Policyben.

Stoker szerint az amerikaiak téves következtetést vontak le a vietnami háborúból. Hajlamosak azt hinni, hogy ha egy gerillamozgalom eléggé eltökélt, akkor legyőzhetetlen. Az elmúlt ötven év gerillamozgalmainak történetét elemezve Stoker arra a következtetésre jut, hogy csak azok a felkelők győzhettek, akik reguláris haderővé tudták átalakítani csapataikat.

A rajtaütésszerű támadásokra szorítkozó ellenálló mozgalmak ugyanis nagy hátrányban vannak a kormánnyal szemben: nincs megbízható utánpótlási és kiképzőhátterük, s nincs államhatalmi tekintélyük. Vietnamban vagy Afganisztánban katonai értelemben esélyük sem lett volna a győzelemre. Miután Vietnamból a hazai közvélemény nyomásának hatására kivonták az amerikai csapatokat, nem a gerillamozgalom, hanem a reguláris észak-vietnami hadsereg aratott győzelmet a dél-vietnamiak felett. Afganisztánból pedig a szovjet állam megroppanása miatt kellett kivonulniuk az oroszoknak, s az ottani szovjetbarát rendszer még ezután is három éven át tartotta magát. Vannak sikeres partizánmozgalmak is, de a levert lázadások listája sokkalta hosszabb.

A haditengerészeti akadémia tanára szerint Bush elnök új iraki stratégiája igenis működőképesnek bizonyulhat. Amerika most újabb csapatokat küld Bagdad pacifikálására, és ha a fővárosban helyre lehet állítani a közbiztonságot, továbbá működőképes kormányt és hadsereget sikerül létrehozni, akkor az iraki lázadás is a sikertelen fegyveres mozgalmak listáját gyarapítja majd.

„Nem az a kérdés, legyőzhetők-e a lázadók. Persze, hogy legyőzhetők. Az igazi kérdés úgy hangzik, vajon nem szalasztotta-e már el az Egyesült Államok az esélyt, hogy kifüstölje őket”– vesz váratlanul szkeptikus fordulatot az idáig oly bizakodó elemzés.

Eddig Amerika nem tudott gondoskodni a polgári lakosság biztonságáról. Az emiatt kialakult bizonytalanság és félelem aláásta az iraki kormányba vetett bizalmat. Ez nem jó kiinduló helyzet, és megváltoztatásához hosszú időre lesz szükség.

Egy átlagos fegyveres lázadó mozgalom legyőzése 8-11 évet vesz igénybe. De az Egyesült Államok eddig igen gyenge teljesítményt nyújtott az otthoni közvélemény meggyőzésében (a háborús teljesítményéről nem is szólva), s ezzel nagyon sokat felélt a hazai támogatás tartalékából. „Lehet, hogy a kormány elkésett új stratégiájával, és már nem lehet elkerülni a felkelők győzelmét, ha mégoly ritka is az ilyesmi.”