A májusi skóciai választáson a Skót Nemzeti Párt esélyes a győzelemre. Tervei között szerepel, hogy népszavazást tartson Skócia és Anglia szétválásáról. Az önállóságtól azt remélik, hogy a határokon kívül tartja majd a globalizáció káros mellékhatásait.

„Nagyon valószínűtlennek tartom, hogy az Unió rövid időn belül fölbomoljon. A függetlenség ellen szól az érzelmek és a hagyományok tehetetlenségi ereje. A megszokás. A közös kultúra. A BBC. A közös nyelv. A családi kötelékek” – olvassuk a londoni Timesban az egyik legismertebb skót történész, Tom Devine elemzését.

A University of Edinburgh tanára hozzáteszi, hogy Skócia minden bizonnyal megállna a maga lábán. A hagyományos nehézipar pusztulásának időszakában, az elmúlt negyedszázadban a skótok sokkal jobban teljesítettek, mint az Egyesült Államok rozsdaövezete. Bebizonyították, hogy rugalmasak, értenek az üzlethez. Szóval, ha akarnának, képesek lennének jól működő független államot létrehozni. (Ámbár a londoni kormány szerint a független Skócia hétmilliárd fontos költségvetési deficittel indulna, az északi tengeri olajmezők hasznát is beszámítva.)

Az biztos, hogy az okok, amelyek éppen háromszáz éve létrehozták az uniót, ma már nem állnak fenn. A protestantizmus összetartó ereje a mai világias korban nem hat. A protekcionizmus megszűnt, az önálló Skócia sem szorulna ki az angol piacról. A brit flotta védelme pedig még jelképesen sem jelent semmit, most, hogy a régi ellenségek mind barátok lettek. A skót egyetemek mindig többször annyi értelmiségit termeltek, mint amennyire otthon szükség volt, s a „felesleg” Angliában talált karrierlehetőséget magának. De ezek az emberek mára a globális elit tagjai: nincs szükségük Angliára az érvényesüléshez.

Kérdés, mennyire hat, hogy másfél évszázada a skótoknak kettős identitásuk van: a skót és a brit. És a skót elit nem panaszkodhat arra, hogy elzárják előle az érvényesülés útját. (Ellentétben Ausztria-Magyarországgal, ahol Devine szerint az okozta a birodalom szétrobbanását, hogy a periféria elitjét nem engedték a központi hatalom közelébe.)

Más szeparatista mozgalmakkal ellentétben Skóciában kifejezetten baloldali színezetet öltenek a függetlenségi törekvések. Három jó nevű író kiáltványban fordult a skótokhoz a függetlenség érdekében és a Nemzeti Párt támogatását kérve. Jimmy Reid, Alasdair Gray és Christopher Harvie azzal vádolják a londoni kormányt, hogy kiszolgáltatja Skóciát a globális nagy cégeknek.

„Tényleg atomerőművek és atommeghajtású Trident tengeralattjárók új nemzedékére vágyunk? Új szuperkaszinót akarunk Glasgow-ban? Új vezérigazgatói golfpályákat? Tényleg be kell zárni a helyi kórházakat, hogy aztán a vidékiek a néhány távol fekvő szuperkórház egyikébe utazhassanak, ha megbetegszenek?”

„Olyan kormányt akarunk, amely a sokféle helyi vállalkozást bátorítja, azokat, amelyek nem csupán profitra, hanem együttműködésre és újításra is törekszenek.”