Újabban egyre több jobboldali milliárdos aggódik a középosztályért. Egy baloldali szerzőnek ez már gyanús. Szerinte a gazdagok rájöttek, hogy ha a középosztálynak nem megy jól, akkor az ő bevételeik is elapadhatnak.
„A nagy pénzzuhatag közepén állva bizonyára eltöprengenek rajta, vajon azok, akik ellátják őket mindenféle szolgáltatással – a sofőrök, a titkárnők, a személyi edzők, az orvosok, az építészek és az ügyvédek –, hogyan jönnek ki az aránylag elhanyagolhatóan alacsony fizetésükből” – olvassuk Daniel Grossnak, a Slate webmagazin gazdasági rovatvezetőjének vitriollal átitatott írását.
Azt már évek óta megszokhattuk, hogy a demokratákhoz húzó, baloldali milliárdosok (mint például Soros György) ostorozzák a jövedelmi egyenlőtlenségeket. De most már a jobboldali dúsgazdagok is nyűgösek az egyenlőtlenség és a középosztály sanyarú sorsa láttán.
Mortimer Zuckerman azt írja a saját tulajdonát képező US News and World Reportban: „Széthullóban a nemzetünk szempontjából alapvető egyezség, amit a középosztállyal kötöttünk.” Majd a 117. leggazdagabb amerikai így folytatja: „A gazdasági növekedés javarészt azokat gazdagította, akik a jövedelmi létra csúcsain helyezkednek el.” És ez még semmi. Zuckerman Barbara Ehrenreich szociális aktivistát megszégyenítő hévvel küzd a mindenkinek alanyi jogon járó egészségbiztosításért, mert hogy „amerikaiak tízmilliói mindennapos félelemben élnek, attól tartva, hogy egy súlyosabb egészségügyi probléma csődbe juttathatja őket”.
Ifjabb Wilbur Ross, a Forbes Magazine 400-as toplistájának 322. helyezettje ugyanebben a hangnemben tiltakozik amiatt, hogy az egyszerű dolgos amerikaiak dickensi szorongások közepette kénytelenek élni. „Felháborító, hogy akár egyetlen amerikai várható élettartama is azért csökkenjen, mert csődbejutó munkaadója nem fizeti a betegségbiztosítását!” – kiált fel az International Steel Group egykori elnöke, aki abból kovácsolt tőkét magának, hogy lerobbant iparvállalatokat szervezett át.
Stephen Schwarzman, a Blackstone Group befektetési cég egyik alapítója a valaha az ifjabb John D. Rockefeller lakhelyéül szolgáló, harmincmillió dolláros lakásban lakik, és Bush elnök politikai támogatói közé számít. Ámde a Forbes Magazine négyszázas listájának 32. helyezettje decemberben váratlanul az eddig követett gazdaságpolitikát kezdte csepülni a Financial Timesnak adott interjújában: „Az elmúlt húsz évben a középosztály nem haladt előre ugyanúgy, ahogy a felső rétegek, márpedig szerintem az összetartó Amerika akkor működik, ha mindenkinek javul a sora.”
Ross és Schwarzmann aztán tudják, mit beszélnek. Amikor ugyanis cégeik tönkrement vállalatokat hoznak rendbe, mindig ugyanazt a receptet követik: csökkentik a béreket és a fizetésen kívüli juttatásokat, a termelést kiszervezik, vállalati nyugdíjalap helyett a dolgozó fizetéséből képződő nyugdíj-előtakarékosságot ajánlanak, és olyan egészségbiztosítást kötnek, amelyben a korábbinál magasabb az önrész.
Gross szerint szó sincs arról, hogy a jobboldali milliárdosok őszintén aggódnak a középosztály sorsa miatt. Úgy érzi, csakis önző profitérdekek mozgathatják őket. Timothy Geithner bankárt idézi, aki szerint „a gazdasági bizonytalanság és a bérrendszer torzulásai megnehezítik a globális integráció és a fenntartható költségvetés feladatainak megoldását”.
Ezek szerint mindössze arról van szó, hogy a gazdagok csakis azért féltik a középosztályt, mert ha az átlag amerikai elégedetlen lesz, akkor azokat a politikusokat támogatja majd, akik fellépnek a globalizáció ellen. Márpedig a gazdagok – mint tudjuk – a globalizációból élnek.