A hatvanas évek nagy lázadóinak a szép, új világban is meggyűlt a bajuk a berlini hatóságokkal, de ezúttal csak egy utcanév és egy díszpolgárság volt a tét. Ráadásul győztek is: hol a jobb-, hol a baloldallal szemben.

„Utoljára a keletnémet kommunista párt politikai bizottsága bánt Biermannal ilyen önhitt-packázón” – írja Thomas Steinfeld a Süddeutsche Zeitungban.

Wolf Biermann, a renitens keletnémet dalnok a „nagy nemzedék” hőse volt a hatvanas-hetvenes években. Kommunista volt, de a dalaiban a szabadság hangját vélték hallani a kortársak. Amikor azt énekelte: „Úgy helyes, úgy helyes, úgy is lesz”, mindenki ugyanarra gondolt. Az eredetileg hamburgi Biermannt 1976-ban megfosztották tizenhét éves korában választott keletnémet állampolgárságától, s ekkor példátlan dolog történt: értelmiségiek tucatjai tiltakoztak a kommunista vezetésnél.

„Nincs olyan elismerés, amit Biermann ki ne érdemelt volna. Semmi sem üthetett nagyobb sebet az NDK-n, mint Biermann előadásainak és lemezeinek profetikus hangvétele” – véli Steinfeld.

Az NDK-ból kitiltott Biermann aztán nyugaton is kritikus elme maradt, balról bírálta a kapitalizmust. A nagy változás idejére azonban kiábrándult a szocializmus minden formájából. Élesen támadta a szociáldemokratákat, amiért a volt kommunistákkal kormányoznak együtt Berlinben. Mert hogy ez utóbbiak „kabátujja máig véres”. Ráadásul a dalnok helyeselte Bush elnök iraki háborúját.

A kereszténydemokraták kezdeményezték, hogy a hetvenéves Biermannt válasszák a város díszpolgárává, a liberálisok és a zöldek mellette voltak, a baloldal kezdetben egységesen ellenezte. Aztán, véres kabátujj ide vagy oda, január közepén a szociáldemokraták meggondolták magukat, és Biermann elnyerte, amire nála jobban kevesen szolgáltak rá.

Vele egy időben kortársa, a 68-as baloldali diákvezér, Rudi Dutschke is győzött Berlinben, de már csak huszonhét évvel a halála után. A 68-as diákmozgalmárok alapította berlini alternatív baloldali napilap, a Tageszeitung (TAZ) kampánya nyomán az egyik berlini kerületben heves bal- és jobboldali vita zajlott akörül, hogy Rudi Dutschkéről nevezzék-e el a Kochstrassét. Annak idején a diákmozgalom egyik legfőbb ellenfele Axel Springer jobboldali lapkiadó volt, s ma az egykori Lindenstrasse az ő nevét viseli.

Ezután írta Peter Unfried, a TAZ főszerkesztő-helyettese, hogy márpedig „Németországnak és Berlinnek szüksége van egy Rudi Dutschke utcára. Neki is köszönhető, hogy ma szabadabb, liberálisabb társadalomban élünk.”

A politikusok nem jutottak egyezségre. Január 21-én a kerület lakossága népszavazáson döntött: lesz Rudi Dutschke utca. A lap vezércikkben írta meg, hogy ezzel nem is Dutschke, hanem Berlin nyert.

Egy nap nyilván lesz Wolf Biermann utca is, ez esetben azonban minél később, annál jobb. Mert Berlinnek az a nyereség, ha Biermann aktív marad – és renitens, mint negyvenöt éve egyfolytában.