A szexuális bűncselekmények elkövetői gyakran visszaesők. Mit tegyünk azokkal, akik letöltötték büntetésüket? Angliában átfogó rehabilitációs és megfigyelési programot indítottak a visszaesések megakadályozása érdekében.

„Hogy mennyi idő kellene hozzá, hogy abbahagyjam a terápiát, és újra gyerekeket kezdjek molesztálni? Pontosan meg tudom mondani. Úgy nagyjából fél, maximum egy perc. Ha gyerekem lenne, nem szeretném, hogy egy hozzám hasonló ember lakjon a környékünkön. Nagyon dühítene, sőt félelemmel töltene el, ha egy ilyen ember olyan szabadon élhetne, mint én” – olvassuk az Observerben, a Guardian vasárnapi társlapjában. Amelia Hill, a cikk szerzője arra kereste a választ, hogy mi történik a börtönbüntetésüket letöltő pedofilokkal. A mondatok egy olyan többszörös visszaeső bűnözőtől származnak, akit kiskorúak molesztálásért ítéltek el. Másfél éve szabadult. Környezete nem tudja, hogy börtönviselt, és beteges hajlamait sem ismerik.

Angliában 2001 óta működik a szexuális bűncselekményekért elítéltek utógondozását és szabadulásuk utáni megfigyelését koordináló MAPPA program. Az elsődleges cél az újabb bűncselekmény elkövetését tervezők kiszűrése. A börtönből szabadultakat kategóriákba sorolják aszerint, hogy mennyire valószínű, hogy visszaesnek. A legveszélyesebbeket háromhavonta, a többieket ritkábban ellenőrzik. (A fenti idézet egy a második legveszélyesebb kategóriába ítélt megfigyelttől származik.)

A programban dolgozó rendőrök, szociális munkások és orvosok arra panaszkodnak, hogy nagyon nehéz az újabb bűncselekményt tervezőket kiszűrni a háromhavonta esedékes látogatások során.

A megfigyelők akkor sincsenek könnyű helyzetben, ha mégis felvetődik a gyanú. Ha ugyanis nem kellően meglapozott, akkor a szabadult elkövetők személyiségi jogait sértik azzal, hogy felhívják a környezetükben élők figyelmét a gyermekeikre leselkedő esetleges veszélyre. Ha pedig tétováznak, lehet, hogy megtörténik a baj. A program a statisztikák szerint még így is elég sikeres. A nyilvános kritikától ez persze nem menti meg, valahányszor egy nyilvántartott, büntetett előéletű pedofil ismét akcióba lép.

Hogyan lehetne szavatolni, hogy a már egyszer elítéltek ne essenek vissza?

Elvi lehetőségként felvetődik, hogy minden súlyosabb esetben állandó megfigyelést alkalmazzanak. Ez azonban gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Angliában és Walesben több mint 45 000 szexuális bűncselekményért elítélt embert tartanak számon. A belügyminisztérium adatai szerint a legsúlyosabb kategóriába tartozók esetében 90 százalékos a visszaesés esélye.

Vannak, akik a letöltendő életfogytiglani börtönbüntetést javasolják. Csakhogy ehhez újabb börtönökre lenne szükség, és a szigorú büntetés emberi jogi aggályokat is felvet.

Mások az ún. „Sarah törvénye” bevezetését szorgalmazzák. Ennek értelmében a szexuális zaklatás miatt elítéltekről vezetett nyilvántartásba bárki betekinthetne. Így mindenki megtudhatná, ha a környezetében olyan ember él, aki korábban gyerekek molesztálása miatt ült. Az ellenzők szerint egy ilyen törvény sérti a büntetést letöltöttek személyiségi jogait. Ráadásul a pedofilok bujkálni kényszerülnének, így a MAPPA sem tudná őket ellenőrizni, ami növelné a visszaesés veszélyét.

„El kell fogadnunk, hogy nem élhetünk teljes biztonságban. Az igazság az, hogy nem is fogadnánk el a teljes biztonság feltételeit” – nyilatkozta az egyik rendőr.

Arra utalt, hogy a rendkívül szigorú ellenőrzési rendszer bevezetése iszonyatos pénzt emésztene fel. És még ez sem lenne elég. Be kellene tiltani például azt is, hogy a szülők az iskolaudvaron játszó gyerekeket fényképezzék. Csak így lehetne biztosítani, hogy a képekkel nem él vissza senki. És a szabadságjogok ilyen korlátozását valószínűleg a szülők sem fogadnák el.