Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Plagizátorok reszkessetek!

2007. február 9.

A Google segítségével bárki ellenőrizheti, hogy egy könyv szerzője nem plagizál-e. Az amerikai irodalmár szerint a közeljövőben szaftos botrányokra lehet számítani. Sok híres íróról fog még kiderülni, hogy idegen tollakkal ékeskedett.

A Google segítségével bárki ellenőrizheti, hogy egy könyv szerzője nem plagizál-e. Az amerikai irodalmár szerint a közeljövőben szaftos botrányokra lehet számítani. Sok híres íróról fog még kiderülni, hogy idegen tollakkal ékeskedett.

A Google Book projektje régi könyvek millióit akarja közzétenni a világhálón. A jelenleg béta változatban működő programmal már most is a szerzői jogok által nem védett számos könyv teljes szövege hozzáférhető. De arra is lehetőség van, hogy a szerzői jogok által védett könyvekben idézeteket keressünk.

A Google-t az egyetemi oktatók már korábban is előszeretettel használták a forrás megjelölése nélküli átvételeket tartalmazó szemináriumi dolgozatok és disszertációk kiszűrésére. Az idézetkereső elindítása óta számos újabb plágium-botrány robbant ki. A plagizátorok között pedig nem csak lusta diákok voltak.

Tavaly októberben például Amir D. Aczelnak egy nem létező matematikusról írt monográfiája akadt fenn a rostán: egész bekezdéseket vett át a forrás megjelölése nélkül, többek közt a Guggenheim Museum honapjáról. „A jelek szerint a recenzens könyvem minden egyes mondatát begépelte a Google keresőjébe” – reagált a kritikára Aczel, hozzátéve, hogy két azonos mondatból nem következik, hogy lopott volna.

„Nem lehet, hogy a szerzők csak véletlenül használnak olyan mondatot, amit korábban már leírt valaki? Úgy vélem, ez gyakran megesik” – vélekedett a kérdésről Paul Collins irodalmár a Slate-en. Aztán gondolt egy nagyot, és begépelte a Google Book oldalára az alábbi mondatot: „Úgy vélem, ez gyakran megesik” (It seems to me that this should not be unusual). A hétköznapi mondatra egyetlen találatot sem kapott.

„A Google könyvkeresője több százmillió oldalt tárol, de nagyon kicsi annak az esélye, hogy két mondat pontosan megegyezzen – vonja le a következtetést. – Ezért ha egyezésre bukkanunk, ráadásul a téma is azonos, akkor joggal szólal meg a vészcsengő.”

Collins azt jósolja, hogy szaftos plágium-botrányokra kell felkészülnünk. És nem csak kortárs írókat fognak leleplezni. Collins egy kollégája nemrég kedvtelésből egy 19. század végi szerző könyvében bukkant átvett részekre a Google Book segítségével. Aztán tovább kutatva azt is felfedezte, hogy a jelöletlen forrás is átvett korábbi szövegekből.

„Régóta tudjuk, hogy Poe egyik első műve jelöletlen átvételt tartalmaz. Az sem titok, hogy Melville, a Moby Dick szerzője egész bekezdéseket kölcsönzött tengerészeti szakkönyvekből. Sterne klasszikusa, a Tristram Shandy pedig Robert Burton A melankólia autonómiája című művét plagizálta.”

Hamarosan minden bizonnyal újabb nevekkel bővülhet a lista. Egyelőre főleg az angolszász irodalomból, hiszen az adatbázisban szereplő művek többsége angol nyelvű. A Google távlati terveiben viszont az szerepel, hogy „a világ minden népének, nyelvének és kultúrájának könyveit” feldolgozzák.

Arról nincs információnk, hogy a magyar könyvek mikor kerülnek sorra.