A nagy tudósok, írók és művészek sem csak kiállításokra és operába járnak szabadidejükben. Van, aki rapet hallgat, más inkább pankrációt néz a tévében, és akad, aki a háborús játékokat kedveli.

„Az értelmiségiek szabadidejükben előszeretettel olvassák Platón Lakomáját vagy Gottlob Frege valamelyik művét, de azért a legnagyobb koponyáknak is vannak bűnös szenvedélyeik” – olvassuk a Guardianben. Philip Olterman csokorba gyűjtötte, hogy a nemzet nagyjai a kikapcsolódásnak mely kevésbé épületes módját preferálják.

A megkérdezettek többsége ártatlan hóbortoknak hódol. Richard Dawkins, az Új Ateisták főpapja például számítógépes programok írásával próbálkozott. Nagy önuralomra volt szüksége, hogy a saját bevallása szerint is teljesen haszontalan időfecsérlésről leszokjon. Elaine Showalter, az ismert amerikai feminista irodalmár a Trinny és Susannah divatműsor rendszeres nézője.

Többen rajonganak a könnyűzenéért. Stanley Fish, az egyik legjelentősebb irodalomtudós, ha csak teheti, country zenét hallgat. Leginkább a dalok szövege nyűgözi le. Tariq Ramadan, az iszlámot és az európai kultúrát összeegyeztetni óhajtó muszlim teológus a rap megszállottja. Roger Scruton Elvisre esküszik. Az ismert konzervatív filozófus műveiben gyakran intéz heves kirohanásokat a modern popkultúra ellen, és visszasírja a hagyományos nemzeti táncokat. De az amerikai énekes hangjának ő sem tud ellenállni. „Hiába, én is csak ember vagyok” – ismeri be.

A filozófusok és társadalomtudósok egy része azonban mintha elfojtott indulatait élné ki szabadidejében. Anthony Giddens, Tony Blair tanácsadója, és a Munkáspárt Harmadik Út programjának kidolgozója például pankrációt néz. A. C. Grayling humanista filozófus a bokszért rajong. „Magam is úgy gondolom, hogy a bokszot be kellene tiltani, hiszen agykárosodást okoz. De mégiscsak van benne valami felemelő. Az emberi erőfeszítés nyers szépségét mutatja be.”

Slavoj Zizek szlovén filozófiai világsztár pedig a háborús számítógépes játékok megszállottja. „Nagyon élvezem, hogy a virtuális világban végre véghezvihetem mindazt a borzalmat, amiről mindig is álmodoztam. Ártatlan embereket ölhetek, templomokat és házakat gyújthatok fel, és elárulhatom a szövetségeseimet. Kedvenc játékom a Moszkva 1952. Egy KGB ügynök szerepét kell eljátszani, akit Sztálin megbíz, hogy leplezzen le egy ellene és a politikai bizottság tagjai ellen tervezett merényletet. Bárkit letartóztathatok és kivégeztethetek. Ha sikerül teljesítenem a küldetést, Sztálin és Berija kitüntet. Mi mást várhat az ember az élettől? – teszi fel a kérdést Zizek, de azért biztos, ami biztos, Platónnal védekezik. – Csak kétféle ember él a Földön; az egyik arról fantáziál, hogy borzalmas dolgokat követ el, a másik pedig el is követi.”