A nőnek ma már nem kell választania a diploma és a házasság, a szakmai karrier és a szülés között. Amerikában az egyetemet végzetteknek a többieknél nagyobb esélyük van arra, hogy férjhez menjenek, és hogy férjnél is maradjanak.

„Szánakozzunk a túlképzett vénlányon és az egyedülálló nőn, aki elért valamit a szakmájában. Az egyetemet végzett és sikeres nők hátrányba kerülnek házasság dolgában. Ha mégis férjhez mennek, jön a válás. Ha nem jön, a házasságuk kevésbé lesz boldog, mint másoké. És bizony szex terén is csalódni fognak” – írja le a mindmáig bevett közhelyeket Stephanie Coontz családtörténész a Boston Globe-ban.

Coontz a Metazin régi ismerőse, korábban már ismertettük egy könyvszemléjét erről a témáról. Akkor azt kifogásolta, hogy a szerző nem fejti meg, mitől választanak az okos férfiak ma már okos nőt feleségül. Most ő maga megpróbálkozik a válasszal.

Mindenek előtt bemutatja, hogy a mai tudományos szakirodalomban is fellelhetők a régi nézetek, miszerint a jó házasság titka a nő alárendelt szerepében keresendő. Márpedig a diplomás nők öntudatosabbak, és kevésbé fogadják el az igazságtalanságot. Ezek a nézetek furcsamód mély megvetésről tesznek tanúbizonyságot a férfiakkal kapcsolatban, mert túl gyöngének minősítik őket ahhoz, hogy az egyenjogú házastársi viszonyt el tudják viselni. Ugyanilyen előítélet az is, hogy a diplomás férfiak nem elég jók az ágyban. Ma is a filmsorozatok kedvenc kliséje, hogy asszonyaik cowboyokról és kertészekről álmodoznak.

Tény viszont, hogy néhány évtizede az iskolázott nők még nehezebben találtak férjet maguknak. Nagyjából tudhatjuk is, hogy miért. Hetven évre visszamenőleg hozzáférhetőek azok a felmérések, amelyek azt kutatták, milyen tulajdonságokat keresnek jövendőbelijükben a férfiak. 1956-ban a képzettség és az intelligencia tizennyolc tényező közül a tizenegyedik helyen szerepelt. A rendszeretet és a konyhaművészet állt az élen, no meg a szépség.

A másik ok, hogy a nők előbb karriert szeretnének, férjet csak azután. Ötven éve a nők átlagban húsz évesen mentek férjhez. Egy egyetemet végzett huszonnégy évesnek már kevesebb esélye volt férjet találnia. A doktorátussal rendelkező nők még a nyolcvanas években is jóval kisebb arányban kötöttek házasságot, mint a csak érettségizettek.

Azóta mindez megfordult. Ma az alapfokú egyetemi diplomával rendelkező, és magasabb jövedelmű nőknek jobbak a házassági esélyeik, és a doktorátus sem hátrány. Mára az intelligencia és a képzettség az egyetemet végzett férfiak házassági elvárásainak rangsorában az ötödik helyre került.

A diplomás házaspárok házassága tartósabb is, mert az egyenjogú viszony nagyobb elégedettséget eredményez mindkét oldalon. „És ha hiszik, ha nem, a diplomás házastársak nemi élete is jobb!” Ennek Coontz két okát látja: kevesebb a gátlás, változatosabb a szerelmi élet, továbbá a férfiak részvétele a házi munkában valóságos afrodiziákumnak bizonyul: elősegíti, hogy a feleség „olyan hangulatba” kerüljön.