A Canard enchainé egy újságírója 1933-ban megkapta a Becsületrendet. Kirúgták. Dehát, tiltakozott, nem kértem! Mire a főszerkesztő: Megérdemelni nem kellett volna.

A legendás francia hetilap címének története van. 1914-ben betiltják Clemenceau újságját, a L'Homme libre-t (A Szabad Ember). Pár napos szünet után a L'Homme enchainé (A Leláncolt Ember) címmel jelenik meg. Erre utal a Le Canard enchainé (A Leláncolt Kacsa). A "canard" egyébként a köznyelvben egyszerűen újságot, rossz hírt is jelent, nemcsak hamis sajtóhíresztelést.

A Leláncolt Ember-re már csak a történészek emlékeznek. Az 1915-ben alapított Kacsa azóta is vidáman hápog, leleplezései nyomán kormányok rendülnek meg, miniszterek feje hullik porba.

A Kacsa robbantotta ki 1934-ben a Stavisky-ügyet, amelybe két kormány bukott bele. Giscard elnöknek alig sikerült megúsznia, amikor a Kacsa révén 1979-ben kiderült, hogy Bokassa "császártól" értékes gyémántokat kapott. A Kacsa leplezte le pár hete Gaymard pénzügyminisztert, aki havi 14 000 euróért (3,4 millió forint) béreltetett magának szolgálati lakást. Gaymard hamarosan lemondott.

Szereti is a mindenkori kormány a Kacsát. 1973-ban a lap két újságírója az éppen akkoriban épülő székház előtt sétált el egy este. Az egyik emeleti ablakból világosság szűrődött ki. Felmentek, hogy megnézzék, miért nem kapcsolták ki a villanyt, és meglepetésükre két szorgosan dolgozó szerelőt találtak. Épp az irodákat poloskázták be, hogy a megfelelő szervek azonosíthassák az újság informátorait.

A hatóságok persze tagadtak, de a lap megnyerte a pert. Ez is egy belügyminiszter fejébe került. Az ügy Watergaffe néven vonult be a francia sajtó történetébe. (A "gaffe" elszólást, baklövést jelent.)

A Kacsa fennállásának kilencven éve alatt egyetlen sajtópert sem vesztett el, pedig rengeteget indítottak ellene.

A Kacsa soha, egyetlen sor hirdetést sem közölt. Hogyan lehetséges ez? A válasz egyszerű. Nem szorul rá, olyan sokan veszik. A csúcson a hetvenes években volt, akkor egymillió példányban kelt el.

A többi francia lap sorra veszti el a függetlenségét. S ez meg is látszik azon, hogy mit írnak meg és mit nem. Erik Emptaz, a Kacsa főszerkesztője azt nyilatkozta a Financial Times-nak, hogy nem volt nehéz kideríteni, mennyibe kerül a pénzügyminiszter lakása, de a többi újság csak a Kacsa nyomán mert foglalkozni az üggyel.

A lapból ma is közel félmillió példányt adnak el. A tulajdonosoknak, a negyven újságírónak és karikaturistának nyereséget hoz. Valószínűleg ezért nem foglalkoztatják őket az internet lehetőségei.

A Kacsa honlapja enyhén szólva hevenyészett. Alig van rajta tartalom. Tesznek ugyan valami halvány ígéretet a fejlesztésre. Addig is azt tanácsolják az olvasónak, hogy szerdánként fáradjon el az újságárushoz.