Egyre több olyan felmérés lát napvilágot, amely igazolja a globális felmelegedést. A tudományos kutatások azonban csak keveseket győznek meg a helyzet súlyosságáról.

„A globális felmelegedést a tudományos konszenzus évek óta tényként kezeli. De a tudományosan bizonyított tények nem elegendőek ahhoz, hogy az emberek komolyan vegyék a klímaváltozást. Sokan csak akkor gondolkoznak el, ha saját bőrükön érzik a felmelegedést. A szó szoros értelmében” – olvassuk Michael Corcoran írását a baloldali Nationben.

A globális felmelegedésre valóban leginkább akkor irányul rá a figyelem, ha szokatlan időjárást tapasztalunk. Mint az elmúlt évek rendkívül meleg nyarain és enyhe telein. A januárban előbújó nárciszok sokkal nagyobb propagandát csinálnak a felmelegedésnek, mint a legtekintélyesebb tudóstársaság jelentése. A hőség hatására még a szkeptikus ókonzervatív Pat Robertson is elismeri, hogy a felmelegedés valós és komoly probléma.

Corcoran örül, hogy egyre többen veszik komolyan a klímaváltozást. „Ez mindenképpen jó hír, az viszont már korántsem olyan örvendetes, hogy erről sokakat csak egy váratlanul meleg tél győz meg. Az ok egyszerű: egyetlen év időjárása nem bizonyíték a felmelegedésre.”

Ezt a tudósok is elismerik. Néhány meleg év nem elég ahhoz, hogy tényként fogadjuk el a klímaváltozást. Ahhoz hosszú évtizedek statisztikai elemzésére van szükség. Akár még vissza is üthet, ha az embereket a néhány évig tartó nagy meleg győzi meg a klímaváltozásról. Ha ugyanis jövőre az átlagosnál hidegebb lesz a nyár és a tél, és csak később bújnak ki a földből a nárciszok, majd sokan legyintenek, mondván, mégiscsak vaklárma volt a globális felmelegedés.

A többség leginkább csak akkor hajlandó tenni a klímaváltozás ellen, ha saját bőrén érzi a hőséget. A zöldek legföljebb abban bízhatnak, hogy továbbra is marad a szokatlan meleg, még ha ennek talán nincs is köze a globális felmelegedéshez.