Az antiszemiták manapság nem beszélhetnek nyíltan kedvenc témájukról. Képes beszédre kényszerülnek, például Izrael politikáját támadják. De ebből nem következik, hogy Izrael minden bírálója antiszemita volna.

„A legjobb, ha ahhoz tartjuk magunkat, hogy az embereket abból érdemes megítélni, amit mondanak, és nem abból, amit – szerintünk – gondolnak. Az Izraellel szembeni bírálatok esetében is ez a szabály alkalmazandó” – olvassuk a Spiked magazinban annak kapcsán, hogy tovább folyik a vita azok között, akik az Izrael-lobbi mindenhatóságáról cikkeznek, illetve akik az „új antiszemitizmus” képét festik a falra.

A szerzőről, Frank Furedi kenti szociológia professzorról, a Spyked szerkesztőbizottságának tagjáról a Metazin olvasója már tudhatja, hogy előszeretettel ostromolja a liberális értelmiség körében általánosan elfogadott nézeteket.

Most az „új antiszemitizmus” elmélet legfontosabb elemét vette célba, amely szerint Izrael állam politikájának bírálata mögött javarészt zsidóellenesség bújik meg.

Ma csakugyan szinte lehetetlen a morális megsemmisülés veszélye nélkül nyíltan antiszemita nézeteket hangoztatni. Sok helyütt még a büntető törvénykönyv is tiltja a gyűlöletbeszédet és a holokauszttagadást, másutt pedig most fontolgatják hasonló jogszabályok bevezetését.

Ahogy az már lenni szokott, ilyenkor a tiltott beszéd más megnyilvánulási módozatokat talál magának, s ezek egyike kétségkívül Izrael bírálata lehet. De Izraelt legitim bírálat is érheti, azt pedig, hogy mi a bíráló szándéka, nem könnyű megítélni, és Frank Furediben az efféle kísérletek inkvizíciós gondolattársításokat ébresztenek.

„Attól még nem antiszemita valaki, hogy Izraelt támadja, sőt még attól sem, hogy kétségbe vonja a zsidó állam legitimitását. Még az Izraelt legélesebb hangon elítélőknek is lehetnek olyan indítékaik, amelyeknek semmi közük az antiszemitizmushoz. Egyesek bizony tényleg azért vádolják ellenfeleiket antiszemitizmussal, hogy valamilyen legitim bírálattal szemben védjék meg Izraelt.”

Az „új antiszemitizmus” egyik ostorozója, Alvin Rosenfeld azt írja, hogy a nyugaton terjedő anticionizmussal kiszabadult az a bizonyos szellem a palackból. Egyebek között az izraeli politikát az egykori dél-afrikai apartheidhez hasonlító Jimmy Carter volt elnök esetét is erre hozza fel példának.

És valóban, gyakran találkozni olyan írásokkal, amelyek az amerikai zsidó lobbit és Izraelt teszik felelőssé a békét fenyegető veszélyekért.

„Ugyanakkor szó sincs arról, hogy a nyugat meg akarná fosztani erkölcsi jelkép-jellegétől a holokausztot. De tagadhatatlanul egyre több az olyan nyugati, aki miközben együtt érez a nácik által elpusztított áldozatokkal, a ’jó zsidókkal’, elhatárolódik a ma élő ’rosszaktól’, és bizony bele-belerúg Izraelbe.”

Ez nem az antiszemitizmus szelleme ugyan, de annyi szent, hogy nehéz lesz visszagyömöszölni a palackba.