A választások kampányára fordított összegek nőttön nőnek. Sokan a pénz egyre nagyobb hatalma fölött keseregnek. De ha a csillagászati kampánykiadásokat megfelelő kontextusban vizsgáljuk, kiderül, hogy nem is olyan drága a demokrácia.

„2008-ban az amerikai elnökválasztási kampány minden bizonnyal többe kerül majd, mint valaha. Az összkiadás valószínűleg először fogja meghaladni az egymilliárd dollárt. Bizonyára sokan lesznek, akik szóvá teszik, hogy a pénz túl nagy szerepet játszik a politikában” – olvassuk az American.com-on Timothy J. Ryan, a konzervatív piacpárti American Enterprise Institute munkatársának cikkét.

Az amerikai választási törvények értelmében az a jelölt, aki lemond az állami támogatásról, magánadományokból annyit költ a kampányára, amennyit csak össze tud kalapozni. Az esélyes jelöltek többsége már be is jelentette, hogy nem tart igényt az állam pénzére.

Attól persze, hogy nem közpénzekről van szó, még sokan fanyalognak a milliárdos összeg hallatán.

„De mennyi is valójában az egymilliárd dollár?” – kérdezi Ryan. Sok, vagy kevés? Attól függ, mihez képest. Bill Gates vagyonát 50 milliárdra becsülik. A kormány az adófizetők pénzéből 4,5 milliárdot költött a hadsereg legújabb repülőgép-anyahajójának megvásárlására. A New York Yankees sportaréna építését az állam félmilliárd dollárral támogatja. Az iraki háború ezer milliárd dollárba került.

„Ebben a kontextusban, tekintetbe véve az elnökválasztás fontosságát, nem is olyan sok az egymilliárd dollár. Sőt, nyilvánvaló, hogy az sem okozna súlyos költségvetési hiányt, ha a kampányt kizárólag közpénzekből finanszíroznák. Ha ezt a pénzt inkább szétosztanák az amerikaiak között, akkor mindenkinek évi 1,1 dollár (200 forint) jutna. Ebből akár egy csomag rágógumira is futná.”

Lehet, hogy azok, akik az egymilliárd dollárt sokallják, politika helyett inkább mégis csak rágógumira költenék a pénzt.