Lehet, hogy Al Gore, volt amerikai alelnök és Károly walesi herceg maga sem követi önnön tanácsait, amikor egyikük a környezet védelmében, másikuk az egészséges táplálkozás mellett emel szót. Fellépésük mégis a jó ügyet szolgálja.

„Azok az őszinte moralisták, akik nem érték be kevesebbel, mint a tökéletes jóval, az emberiség történetében gyakran torlaszolták el a jóhoz vezető utat” – írja A.C. Grayling londoni filozófus az Independentben.

Amikor Al Gore Oscar-díjat kapott a globális felmelegedésről készített dokumentumfilmjéért, az újságok nyomban felderítették, hogy ő maga odahaza hússzor annyi energiát fogyaszt, mint egy átlagos amerikai háztartás. Amikor pedig Károly walesi herceg a McDonald’s élelmiszerlánc ténykedését összefüggésbe hozta a túlsúlyos gyermekek növekvő számával, a sajtó utánajárt, hogy a herceg cornwalli üzemében gyártott bundás burgonyás húspogácsa zsírból, sóból és kalóriából is többet tartalmaz egy Big Macnél.

Grayling védelmébe veszi Gore-t, mondván, hogy megújuló energiaforrást használ. Ráadásul attól, hogy valaki nem él az általa hirdetett elvek szerint, még nem biztos, hogy az elvek helytelenek. A maradéktalan elvhűség gyakran meg is haladja az ember teljesítőképességét. Az embertől az várható el, hogy a tőle telhető legerkölcsösebben viselkedjék. Ha ennél többet követelünk tőle, az lesz az eredmény, hogy semmit sem tesz majd a jó érdekében.

„Jobb egy energiapazarló Gore, aki a bolygó megmentéséért küzd, mint egy energiapazarló Gore, aki nem törődik a Föld jövőjével. A Gore-hoz és Károly herceghez hasonló emberek nagy közönséghez szólhatnak, s a legrosszabb az volna, ha ezt nem használnák fel jó ügyek előmozdítására. Függetlenül attól, hogy egyébként személy szerint semmivel sem tesznek többet az ügyért minálunk.”