A hidegháború elmúltával feleslegessé vált hírszerzési szakemberek az üzleti világban próbálják pénzre váltani a kémkedésben szerzett ismereteiket. A mindig gyanakvó vállalatvezetők boldogan fizetnek nekik.

„Nem veszélyeztetik-e cégünk olajprofitját a Greenpeace aktivistái? Nem szűrte-e össze a levet a terroristákkal az üzbég vállalatvezető, akinek cégébe éppen nagyobb tőkét akarunk fektetni? Nem bérelte-e fel titkárnőnket a konkurencia? Egyre több információszolgáltató cég ajánlkozik, hogy válaszoljon az efféle – valós vagy képzelt – veszedelmekkel kapcsolatos kérdéseinkre” – írja Ilana Ozernoy a New Republicban.

Egy 2003-ban készült felmérés szerint az amerikai vállalatok főnökei az alkalmazottak 92 százalékát elektronikus megfigyelés alatt tartják.     

Március elején a világ legnagyobb cége, a Wal-Mart hipermarket-lánc vezérigazgatója személyesen kért elnézést a New York Timestól, amiért kollégái kémkedés útján akarták megtudni, ki szivárogtatott ki az újságnak egy kínos belső dokumentumot. A Wal-Mart egyik munkatársa e célból telefonbeszélgetéseket hallgatott le és SMS üzenetekbe olvasott bele. Elbocsátották.

A Hewlett-Packard elnöke, Patricia Dunn kénytelen volt lemondani, miután kiderült, hogy kémeket állított rá a munkatársaira, hátha felderítik, hogyan szivárogtak ki bizalmas információk az igazgatóság üléséről. (Büntető eljárás is indult, egyebek között személyes adatok illetéktelen kezelése címén, de egy kaliforniai bíróság éppen március közepén ejtette a vádat a súlyos rákbeteg Dunn és három magándetekdív társa ellen.)

A főnök nem csak az alkalmazottakon szereti rajta tartani a szemét, hanem a konkurencián is. A CIA és a brit MI6 volt munkatársaira az ipari kémkedésben van a legnagyobb kereslet.

Ilyen ügyekben indult per egy tekintélyes könyvvizsgáló cég, a Kroll ellen, és beperelték az MI6 volt ügynökei által alapított Hakluyt tanácsadó céget is, amelynek ügyfelei között a szerző értesülései szerint ott találni a Shellt és az EADS repülőgépgyárat.

A Procter & Gamble a pert elkerülendő önként fizetett tízmillió dollárt az Unilevernek, amiért megbízottai a konkurens vállalat szeméttárolóiból bányásztak ki bizalmas iratokat.

A Diligence hírszerző ügynökséget azon kapták, hogy a brit rögbiválogatott megbízásából felvételeket készít az ellenfelek zárt kapuk mögött zajló edzéseiről. Korábban a KPMG könyvvizsgáló iroda indított eljárást a Diligence ellen, amiért embereit hivatásos állami kémeknek álcázva próbált üzleti titkokat kiszedni a munkatársakból, akik éppen egy cég üzleti könyvelését ellenőrizték.

A Diligence európai irodájának vezetője azzal magyarázza e tevékenységek terjedését, hogy míg a külföldi cégek gyakran élvezik az állami titkosszolgálatok támogatását (Oroszországban a szállodai szobákban poloskákat helyeznek el, az Air France első osztályon helyet foglaló utasait is lehallgatják), Amerika nem számíthat a CIA-ra. Az amerikai vállalatoknak így maguknak kell gondoskodniuk kémekről.

Most már csak azt kellene megmagyarázni, hogy otthon miért kémkednek egymásra az amerikai vállalatok.