Az amerikaiak fontosnak tartják, hogy az elnöknek legyen tapasztalata a szövetségi politikában. A 2008-as elnökválasztás esélyesei mégsem a nagy washingtoni tapasztalattal rendelkező politikusok, hanem a megnyerő személyiségek.

„A hiteles kampányban a jelölt tapasztaltságának hangsúlyozása mellett mindig fontos volt a személyisége is. De a pályázók népszerűségi sorrendje felveti a kérdést: mennyit is számít az elnökjelöltek tapasztalata?” – írja Ryan Lizza a New York Times hasábjain.

A legnépszerűbb demokrata párti aspiráns Hillary Clinton, őt Barack Obama követi a sorban. A többiek, mind tapasztalt törvényhozók, messze mögöttük kullognak. A republikánusoknál Rudolph Giuliani, New York legendás polgármestere húzott el a mezőnytől, többek közt John McCain szenátor is jóval elmarad mögötte népszerűségben, holott ő már 2000-ben is ott volt a republikánus párti finisben: George W. Bush ütötte el az elnökjelöltségtől.

A Pew Research Center friss felmérése szerint az amerikaiak többsége fontosnak tartja, hogy az elnök washingtoni politikai tapasztalattal rendelkezzen – csak a keresztény vallás és a katonai múlt fontosabb ennél. Márpedig Lizza szerint még Hillary Clinton sem számít nagy tapasztalatú washingtoni politikusnak, holott nyolc évet töltött férjével a Fehér Házban, majd hatot a szenátusban. A közvélemény-kutatás adatai szerint támogatói elsősorban nem is a tapasztaltságáért becsülik, hanem mert rokonszenvesnek találják. Obamáról és Giulianiról sem vélekednek másként a híveik. Ha Giuliani nyerne, akkor ő lenne az első, polgármesterből lett amerikai elnök, és ez nem véletlen, mert a felmérések szerint az emberek a polgármesteri múltat nem tekintik megfelelő gyakorlatnak az elnöki poszt betöltéséhez. A képviselőség vagy a szenátorság sokkal többet számít. Obama pedig nyolc évig volt ugyan szenátor Illinois államban, de az Egyesült Államok szenátusába csak két éve választották be. Annak idején Kennedy, a maga nyolc éves szenátori múltjával, az egyik legtapasztalatlanabb elnöknek számított.

Csakhogy azóta eltelt négy és fél évtized. Ha közvélemény-kutatók azt tudakolják, hogy mennyire fontos az elnökjelöltek esetében a tapasztalat, a többség azt válaszolja, hogy nagyon. Amikor viszont arról kérdezik a polgárt, hogy melyik jelöltet támogatja, a többség olyan jelöltet nevez meg, aki nem sok tapasztalattal rendelkezik.

„Az elnökjelölteket régen a pártok tisztségviselőinek államonként tartott nagygyűlésein választották ki. Most, hogy a demokraták és a republikánusok is előválasztásokat tartanak, amelyeken minden regisztrált választó részt vehet, a tapasztalat már nem olyan fontos. A pártok helyett mindinkább a jelöltek személyisége kerül előtérbe, elnyomva minden más fontos szempontot.”

Ennek megfelelően a huszadik században egyre gyakrabban nyerte olyan ember az elnökválasztást, akinek nemigen volt országos politikai tapasztalata. És mint oly sokszor megesik, ennek a történetnek sincs különösebb tanulsága: némelyik „tapasztalatlanból” jó elnök vált, némelyikből rossz. És ebben egyáltalán nem különböztek a „tapasztaltaktól”.