Az Európai Unió jubileumi berlini nyilatkozata nem említi meg a földrész keresztény gyökereit, és ez fáj a katolikusoknak. De ha pillantásukat a szavakon túl a tettekre vetik, enyhül bennük a csalódottság.
„Az Európai Unió, habár nem tesz közzé nyilatkozatokat etikai értékekről, sok mindenben jóval nagyobb mértékben tartja magát az erkölcsi követelményekhez, mint számos olyan tagállam, amely erkölcsi nyilatkozatokkal zsúfolja tele alkotmányát és politikai programdokumentumait” – írja a Corriere della Sera vezércikkében Mario Monti volt európai biztos.
Montit egyszer baloldali, egyszer jobboldali kormány jelölte európai uniós biztosnak, pártatlanságát és gazdasági szakértelmét országszerte, sőt Európa-szerte elismerik, és ha történetesen szakértői kormánynak kellene alakulnia Olaszországban, ő lenne a legesélyesebb jelölt a miniszterelnöki posztra.
Cikkében az európai katolikus püspöki karok bizottságának római tanácskozására reagál, amelynek zárszavában XVI. Benedek pápa határozott hangon tette szóvá, hogy az alkotmányos szerződés után az Unió újabb történelmi okmányából, a berlini nyilatkozatból is hiányzik a kontinens keresztény gyökereinek említése.
Monti igyekszik pozitív oldaláról megfogni a berlini nyilatkozattal kapcsolatos katolikus kritikát. Azt fejtegeti, hogy a bírálat kifejezetten az Unió életképességét bizonyítja. Ki akarná oly kitartóan elérni, hogy az alapvető erkölcsi elvek és vallási alapok helyet kapjanak a hivatalos dokumentumokban, ha valamilyen hanyatló szervezetről volna szó, amelynek nincs jövője?
Monti érthetőnek tartja, hogy az egyház büszke kétezer éves történelmére, és legitimnek tekinti azt is, hogy jogot formál a jövő alakításában való részvételre. Helyesli, hogy az egyház felemlíti, milyen nagy szerepet játszottak a keresztény értékek az európai kultúra és társadalom alakításában.
Ugyanakkor emlékeztet rá, hogy Európa népei a keresztény értékek ellenére, sőt olykor azok nevében, az elmúlt századokban szűnni nem akaró háborúskodásban álltak egymással. Monti az integrációnak tulajdonítja, hogy az elmúlt ötven évben mindez másként alakult. „A Római szerződés nem szólt az etikai értékekről, viszont erkölcsös magatartásra sarkallt.”
Ritkán szokás az Unió működését abból a szempontból elemezni, hogy vajon mennyire tartja magát az alapvető erkölcsi elvekhez. A püspökkari bizottság a mostani konferencián megtette: dokumentumot fogadott el „Az értékek Európája – az etikai dimenzió az Európai Unióban” címmel, és ebben megállapítja, hogy a mérleg pozitív. Például, Brüsszel védi a jövő generációk érdekeit (a költségvetési fegyelem kikényszerítésével és környezetvédelmi politikájával), őrködik a kicsik és a nagyok egyenjogúságán (működési szabályzatával).
Záróbeszédében XVI. Benedek sok mindenről beszélt. Nagy leegyszerűsítés volna mondanivalóját csupán a keresztény értékek megemlítésének követelésére leszűkíteni. Mindenesetre, ha szava meghallgatásra találna, azt Monti üdvözölné. De a katolikus politikai erők akkor se ragadtassák el magukat, ha mégsem járnak sikerrel.
„Ne arra használják fel az esetleges elutasítást, hogy polgáraik körében lejárassák az Európai Uniót. Amilyen népszerűtlenek ma a politikai intézmények, lehet, hogy ezzel némileg javítanának választási eredményeiken. De egyúttal tovább nehezítenék annak a bizonyos jobb Európának az építését.” Monti úgy látja, hogy az európai egység a katolikus egyház műve is. Ezért adta cikkének ezt a címet: „Róma ne ossza meg, amit egyesített!”