Blair lehetséges utódja, Gordon Brown brit pénzügyér belföldön bevethető békehadtest létrehozását tervezi. Az önkéntesekből toborzott sereg szociális feladatokat látna el.

Az Egyesült Királyság választásokra készül. A költségvetést bemutató beszédnek különös politikai jelentősége van.

Tony Blair már régebben bejelentette, hogy 2005-ben vállalja utoljára a miniszterelnök-jelöltséget. Gordon Brownt, a jelenlegi pénzügyminisztert tekintik utódjának. Sokak szerint a Munkáspártnak már az idei választási kampányba is szerencsésebb lett volna az ő vezetésével belevágni.

Ezért a pénzügyminiszter múlt héten tartott költségvetési beszédében a legapróbb politikai részletekre is figyelnek, nemcsak a mennyit, kitől és kinek kérdésére. Annál is inkább, mert Gordon Brown nem úgy beszélt, mint a jövő miniszterelnöke, hanem ahogy egy lojális pénzügyminiszterhez illik.

Az egyik figyelemreméltó politikai programpont a civil és félkormányzati keretben működő önkéntes közösségi szolgálatok összehangolásának, továbbfejlesztésének terve.

A tervet régen dédelgeti Gordon Brown, de az ügy ebben a formában most jelent meg a költségvetésben. 150 millió fontot (közel 30 milliárd forint) különítenek el erre a célra.

A korábbi belügyminiszter, David Blunkett tavaly egy bizottságot hozott létre az ifjúság önkéntes társadalmi szolgálatának lehetőségeit tanulmányozandó. A bizottságot vezető kormánybiztosnak Ian Russellt, egy skóciai székhelyű nemzetközi energiaipari cég csúcsmenedzserét nevezte ki.

A Russell Commission jelentésének nyilvánosságra hozatalát a költségvetési beszéd napjára időzítették. A bizottság Brown és Blunkett nyilatkozatainak szellemében az AmeriCorps mintájára szervezett önkéntes polgári szolgálat tervét vázolja föl. (Az AmeriCorps-ot Clinton elnök hozta létre, belföldi feladatokra Kennedy nemzetközi Békehadtestének ötlete alapján.)

A bizottság jelentése nem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy nem kívánják egyenruhába öltöztetni a jelenleg működő önkéntes szervezeteket. A javasolt programok jelentős része arra szolgál, hogy népszerűsítse, összehangolja, mindenféle támogatásban részesítse az önállóságukat megőrző civil és félkormányzati kezdeményezéseket.

A jelentés nagy újdonsága mégis az alapesetben tízhónapos, teljes munkaidős szolgálatot ellátó önkéntesekből álló "hadtest".

Az önkéntesség elve nem zárja ki, hogy a kiképzés költségein túl, szükség esetén állami pénzből fedezzék a szolgálatot teljesítők megélhetési és lakhatási költségeit. Így válik lehetővé, hogy a rossz anyagi helyzetben lévő fiatalok is felcsapjanak közszolgának.

A jómódú családok gyerekei a középiskola bejfejezése és a továbbtanulás megkezdése közé egy közbenső évet (gap year) szoktak beiktatni. Ezt autóstoppos-hátizsákos utazgatásra, új kapcsolatok teremtésére, s az önálló élet kipróbálására használják. A program egyik célja a kellemes és hasznos középosztályi szokás elterjesztése a szegények körében is.

A program így két legyet üt egy csapásra. Hozzájárul olyan fontos közösségi feladatok ellátásához, mint a betegek és idősek ápolása, a fogyatékkal élők segítése, a játszóterek biztonságának felügyelete, a veszélyeztetett helyzetben lévő gyerekek jó útra terelése és korrepetálása. Másrészt magukat a szolgálatot teljesítő hátrányos helyzetű fiatalokat is segíti abban, hogy olyan életpályára lépjenek, amely egyébként el lenne zárva előttük.

A Russell Commission jelentése felveti azt a lehetőséget is, hogy a becsülettel kiszolgált veteránok későbbiekben segítséget kapnak a továbbtanuláshoz vagy vállalkozás alapításához.

A jelentés pontos számításokat közöl. Egy önkéntes tíz hónapos szolgálata átlagosan 6 900 fontba (1,3 millió forint) kerül. Ebben benne van a program rezsijének egy főre eső része.

Az összeg azért ilyen szerény, mert a jelentés abból indul ki, hogy nem minden önkéntesnek van szüksége a maximális megélhetési és lakhatási hozzájárulásra. Továbbá számítanak a magánszféra hozzájárulására. Egyebek között abban a formában, hogy a cégek maguk fizetik néhány alkalmazottjuk önkéntesi évét.

Az ilyen, közösségi szellemet sugárzó és egyben gyakorlatias programok persze nem mindenkinek tetszenek. A Times gazdasági kommentátora, Anatole Kaletsky árgus szemmel figyeli, hogy nem túl balos-e a pénzügyminiszter.

Alapos mérlegelés után arra az eredményre jut, hogy a lényeget tekintve nem balosabb, mint a hivatalban lévő miniszterelnök. De Kaletsky is kénytelen megállapítani - bár az ő szájából ez nem színtiszta dicséret -, hogy Gordon Brown az állami szerepvállalás praktikus módozatain töri a fejét, nem pedig hangzatos, jövőbemutató frázisokon, mint Tony Blair.