Olaszországban egy éven belül új párt alakul a baloldali kormánykoalíció két nagy pártjából. Amerikai mintára Demokrata Párt lesz a neve. Vajon Franciaországban is az eddiginél szélesebb összefogásra épülő baloldal van alakulóban?

„Az olasz demokraták példaképének a jelek szerint az amerikai Demokrata Párt tekinthető. Legalábbis reméljük, hogy így lesz” – írja Furio Colombo, volt főszerkesztő, a FIAT amerikai leányvállalatának volt főnöke, egyetemi tanár, a baloldali kormánykoalíció szenátora a l’Unitàban, a néhai Olasz Kommunista Párt egykori lapjában.

Április 21-én egymás után kimondták feloszlásukat a kommunista pártból alakult Baloldali Demokraták, illetve a kereszténydemokratákat, radikálisokat és republikánusokat is tömörítő Margaréta. Olyan új párt megalakításán fáradoznak, amely meghaladja a hagyományos politikai ellentéteket, és amelynek révén a baloldal piacpárti és vallásos csoportosulásokat is integrál.

„Mit tennének az amerikai demokraták, ha azt kellene eldönteniük, csatlakozzanak-e az Európai Szocialista Párthoz? – kérdi a cikkíró. – Mi sem egyszerűbb. Legközelebbi kongresszusukon minden érvet végighallgatnának, majd a többség döntene, és mindenki ehhez tartaná magát.”

Colombo a pártalapítás első lépéseinek nehézségeire utal. Francesco Rutelli, a Margaréta elnöke nem szeretné, ha az új párt az európai szocialisták közé állna. Pedig Piero Fassino, a baloldali demokraták vezetője éppen erre célozgatott a volt kommunisták pártfeloszlató kongresszusán. Prodi miniszterelnök, akitől az új párt ötlete származik, megoldásképpen az egész európai baloldal újjászervezéséről sző terveket. Addig is a Margaréta a franciaországi elnökválasztások első fordulójában a centrista Bayrounak szurkolt, a volt kommunisták pedig a szocialista Ségolène Royalnak.

A La Stampa hasábjain a Párizsban élő Barbara Spinelli ezt nem tekinti igazán mély ellentétnek. Megállapítja, hogy Franciaországban vége van annak a korszaknak, amelyben a szocialisták és a kommunisták összefogása kormányképes erőt tudott összekovácsolni. A mai baloldal egyedül nem elég erős ehhez.

Spinelli az olaszországihoz hasonló új szövetség kezdeményeit látja a franciaországi Bayrou-jelenségben. Úgy véli, hogy a szocialista és a centrista jelölt vetélkedése afféle baloldali előválasztás volt, habár Bayrounak és pártjának gyökerei a jobboldalra nyúlnak vissza.

Az elnökválasztás második fordulójának eredménye alighanem eldönti, igaza van-e Barbara Spinellinek. Ha Bayrou szavazói csakugyan a baloldalhoz tartoznak, akkor jelöltjük kiesése után nyilván Ségolène Royalt támogatják majd a második fordulóban, s akkor a szocialista jelölt legyőzheti a jobboldali Nicolas Sarkozyt.