Közép-Ázsiában protestáns misszionáriusok próbálják betölteni a marxizmus-leninizmus után hátrahagyott ideológiai űrt. A muzulmánok nem nézik jó szemmel a kereszténység terjedését. A rendőrség „a keresztények védelmében” üldözi a hittérítést.

„A protestáns istentiszteletek rengeteg muzulmánból váltanak ki dühöt. A hittérítőket komolyan veendő ellenfélnek tekintik – teljes joggal. Jóllehet a protestáns közösség a kirgiz főváros, Biskek lakosságának csupán csekély részét teszi ki, a protestáns plakátok méretben és számban egyaránt messze felülmúlják a muzulmán és az orosz ortodox hirdetményeket. A tehetős Nyugat nagylelkű támogatásában részesülő protestánsok pénztárcája jóval vastagabb, mint a muzulmánoké vagy az ortodoxoké. Futja belőle arra is, hogy minden közép-ázsiai kisvárosba hittérítőket küldjenek” – írja Igor Rotar újságíró Biskekből, a RIA Novosztyi hírügynökség honlapján.

A protestáns misszionáriusok a globalizáció magvetői Ázsiában. Nyíltan vallják, hogy egyetlen nagy, keresztény, demokratikus és piaci értékeken nyugvó testvériséggé szeretnék változtatni a világot. Legnagyobb sikerüket ez idáig az egykor buddhista Dél-Koreában érték el, ahol ma már a keresztények vannak többségben. A posztszovjet Közép-Ázsiában működő dél-koreai misszionáriusok azt hirdetik, hogy hazájuk „csakis a keresztyén hitnek köszönheti mai jólétét és helyét a civilizált világban”.

A muzulmán országokban heves ellenállásba ütköznek a keresztény hittérítők. A muzulmán értelmiségiek individualista vallásnak tartják a kereszténységet. Úgy érzik, az ő közösségre épülő világukban a családi kapcsolatok fontosabbak például a munkateljesítménynél. Ezt az évszázados örökséget féltik most a hittérítőktől. Azok meg az életüket a radikálisoktól.

„Életveszélyben vagyok” – idéz Rotar egy falusi kirgiz tiszteletest, Zulumbek Szarigulovot, aki, miközben elbeszéli történetét, bénára vert fél kezét tördeli. Tavaly nyáron történt, vagy százan lehettek a muzulmán radikális támadók. Két éve meg is öltek egy kereszténységre tért kirgizt, és a tettes az óta sem került elő.

A szomszéd államokban hasonló a helyzet. A tádzsik Szergej Besszarab tiszteletes életét azért oltották ki, mert a muzulmánok között igyekezett terjeszteni az evangéliumot.

Az üzbég hatóságok szerint éppen a hittérítők testi épségének, sőt életének védelmében volt szükség arra, hogy törvényben tiltsák meg a hittérítést. „Lehet, hogy nyugati mércével mérve ez az emberi jogok megsértése. De nálunk más a helyzet. A muzulmán közösségekben az akadálytalan keresztény propaganda vérontáshoz vezethet” – idéz Rotar egy magas rangú üzbég politikust.

Mindennapos eset, hogy az üzbég rendőrök bántalmazzák és letartóztatják a protestáns hívőket. Az andizsáni előzetes letartóztatásban lévő Dmitrij Sesztakov tiszteletest ötéves börtönbüntetés fenyegeti, amiért Krisztusról prédikált az üzbégeknek.

„Nem vagyunk európaiak – nyilatkozta az egyik kirgiz kormánytanácsadó. – A nyugati misszionáriusok tevékenysége azzal fenyeget, hogy felborul az ország hajója.”

Kérdés persze, hogy ha egyszer a muzulmán szélsőségesek leszámolnak a keresztyén misszionáriusokkal, nem fordulnak-e a híresen korrupt, és csak félszívvel igazhitű közép-ázsiai vezetők ellen.