Territ bírói ítélet alapján levették az infúzióról. A republikánusok külön törvényt erőszakoltak ki, hogy felsőbb bíróság elé vigyék az ügyet. Nem tűrjük, hogy egy kis floridai bíró dacoljon a kongresszussal!

A világsajtó címlapon tárgyalja Terri Schiavo ügyét. A Népszabadság tudósítója "politikai cirkuszról" beszél. (Ami az alapkérdést illeti, a magyar törvényhozás sem lehet büszke magára.)

A floridai asszonyt tizenöt éve tartják mesterségesen életben. Az agyhalál állapota visszafordíthatatlan. Férje, aki egyben törvényes képviselője, évek óta küzd azért, hogy hagyják meghalni.

Korábban már kétszer is lekapcsolták a gépeket. 2003-ban éppen az elnök testvére, a floridai kormányzó Jeb Bush vétózta meg a bírói döntést, és indíttatta újra Terri táplálását.

A férj küzdelmét pár napja ismét siker koronázta. Egy floridai bíró újabb hosszas pereskedés, számtalan szakértő meghallgatása után megint helyt adott a kérelemnek.

De ezzel még mindig nem ért véget az ügy. A morbid huzavonát az teszi lehetővé, hogy az asszony egy darabig még tovább vegetál a gépről lekapcsolva.

Ezúttal a halálbüntetés-párti George Bush avatkozott közbe. A kongresszus republikánus többsége az "élet kultúrája" nevében állt csatasorba a "halál kultúrája" ellen. Példátlan gyorsasággal törvényt erőszakoltak keresztül a két házon, amelyet az elnök nyomban alá is írt.

A javaslat vitájában hajmeresztő megnyilatkozásokra került sor. Terri Schiavo férjét, aki egy másik asszonnyal él együtt, rendszeresen bigámistának nevezték. Tom DeLay, a képviselőházi többség vezére azt mondta, hogy nem engedünk "egy kis floridai bírót" szembeszállni a kongresszus hatalmával. Bill Frist, a szenátus republikánus frakcióvezetője, aki civilben orvostudor, gyakorlatilag távdiagnózisra ragadtatta magát, kétségbe vonva a perben meghallgatott szakértők kompetenciáját.

De mindez csak a kísérőzene. Az alkotmányosság sarkalatos elvei forognak kockán - mutat rá Dahlia Lithwick, a Slate jogi kommentátora.

"A törvény uralma - írja Lithwick - azt jelenti, hogy föderális rendszerünkben a házastársak magánügyeiben az államok bíróságai ítélnek, nem a szövetségi bíróság. A törvény uralma megköveteli az államhatalmi ágak elválasztását. Ebből következik, hogy a törvényhozás nem vizsgálhat felül végleges, kötelező erejű bírói döntéseket csak azért, mert nincs megelégedve velük. A törvény uralma megköveteli, hogy gyanakvással tekintsünk minden olyan törvényhozási aktusra, amely egyetlen ember életével játszadozik, kizárva a mérlegelésből a többi hasonló helyzetben lévő egyént."

A 109. kongresszus 1. ülésszakának 608. sz. határozata az ügyet a szövetségi bíróság hatáskörébe utalta, de kimondta, hogy ez nem érinti a hasonló esetekre vonatkozó jogszabályok tartalmát, és nem szolgál precedens gyanánt.

A határozat március 21-én lépett hatályba. Másnap az illetékes szövetségi bíró, James Whittemore már meg is hozta döntését. Nem rendelte el a mesterséges táplálás folytatását.

A bíróságnak az a kötelessége - mondta indoklásában -, hogy "ilyen bonyolult körülmények között, az idő szorításában is a törvényt alkalmazza az előtte fekvő esetre".