Kínában a hivatalos ateizmus ellenére az első emberpár bűnbeeséséhez hasonlítják a mai gazdagok vagyonszerzését. Bűnhődniük azonban csak akkor kell a tetteseknek, ha szembekerülnek a földi hatalmakkal.

„Az állami irányítás alatt álló tömegtájékoztatásban nagy divatja van az eredendő bűn fogalmának, és szinte kizárólag egyetlen embercsoportra alkalmazzák: a gazdag magánvállalkozókra” – olvassuk az Economist hasábjain.

A kínaiak előszeretettel latolgatják, vajon van-e akár egyetlen gazdag ember is, aki törvényesen szerezte vagyonát. Olyan biztosan van, aki szerint egy sincs. Feng Lun volt pártapparátcsik, ma ingatlan befektető úgy véli, hogy „az első vödör aranyát” mindenki törvénytelenül szerezte, hisz a törvények nem kedveztek a magánbefektetőknek. Ő nevezte el ezt az eredeti tőkefelhalmozást a gazdagok eredendő bűnének.

Azóta inkább arról folyik a vita, meg kell-e büntetni a törvénytelenül meggazdagodókat. Ma az számít liberálisnak, aki szerint csak a legkirívóbb eseteket kell bíróság elé vinni, a többire boruljon fátyol. Konzervatívnak pedig azt nevezik, aki szerint a törvény az törvény. A Kommunista Párt ide is, oda is húz. Az alkotmány például három éve védi a magántulajdont, és közben egy újabb tulajdonvédelmi törvényt is elfogadtak – ősszel lép majd hatályba. A konzervatívok azzal érveltek ellene, hogy végleg bebetonozza a cinkelt privatizáció keretében jelképes pénzért megszerzett vagyont.

A gazdagok általában szívesen adakoznak jótékony célra, de ez sem biztosíték a nyugodt életre. 2006 végén a hatóságok sorozatban tartóztattak le prominens üzletembereket. Köztük volt az ország tizenhetedik legbőkezűbb adakozója, Zsang Rongkun sanghaji nagytőkés.

„Hiába, a legbiztosabb befektetés ma is az, ha a befektető jól helyezkedik a pártban.”