Összehasonlító tanulmányok tucatjainak összegezése alapján egy kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy Kanada egybiztosítós állami egészségügye és az Egyesült Államok több biztosítós piaci modellje nagyjából egyforma teljesítményt nyújt.

„Másodikak vagyunk. Kanada egészségügyi rendszere jobb az Egyesült Államokénál. Kanada feleannyit költ egészségügyre, az ellátás mégsem rosszabb, mint nálunk” – írja Christopher Mims a Scientific Americanben.

Az Egyesült Államokban heves vita folyik arról, nem kellene-e szakítani a piaci egészségbiztosítás rendszerével, s nem kellene-e áttérni az egybiztosítós modellre. Egyre több amerikai marad biztosítás nélkül, és a biztosítás egyre drágul. Egy polgárra számítva az ország mégis a világon messze a legtöbb pénzt költi egészségügyre. A vitában természetesen a szomszédos Kanada játssza a „bezzeg-állam” szerepét, ott ugyanis egyetlen állami kötelező egészségbiztosító működik, a magánbiztosítók csak kiegészítő ellátásra szerződnek.

Mindkét országban egyre nőnek az egészségügyi kiadások, és furcsamód mindkét országban a másik modelljéhez közelítő egészségügyi reformokon gondolkodnak a politikusok. Az Egyesült Államokban azért, hogy igazságosabb és olcsóbb legyen a rendszer, Kanadában pedig azért, hogy a növekvő járulékok ne a kormány népszerűségét csökkentsék, hanem a biztosítókét, továbbá, mert az üzleti rendszerben talán kevesebbet kell várni a műtétekre.

Az egybiztosítós rendszer hívei még jobbnak is szokták ítélni a kanadai egészségügyet, azon az alapon, hogy Kanadában a várható átlagos élettartam két és fél évvel hosszabb, mint az Egyesült Államokban. Csakhogy – vetik ellen az üzleti modell támogatói – erre elegendő magyarázat az egészségesebb életmód és a sokkal ritkább szegénység is.

Most Gordon H. Guyatt kanadai epidemiológus, a „tényeken alapuló orvoslás” fogalmának megalkotója egy tizenhat fős csoport élén harmincnyolc olyan tanulmány adatait összegezte, amelyek a kanadai és az amerikai egészségügyi ellátás teljesítményét vetik egybe egy-egy szakterületen. Az összehasonlítás módszertana tanulmányról tanulmányra más és más volt, egyetlen olyan ismérv akadt, amelyik valamennyi tanulmányban szerepelt: a különféle betegségekben szenvedők és különféle orvosi beavatkozásban részesülők halálozási aránya.

Mindent egybevetve a kanadai betegek elhalálozásának valószínűsége öt százalékkal alacsonyabb. Bizonyos betegségek, például a veseelégtelenség esetén a kanadai kórházak teljesítenek jobban, más esetekben, ilyen például combnyaktörés, az Egyesült Államok kórházai.

A Scientific American olyan kutatókat is megszólaltat, akik szerint a halálozási ráta, mint egyedüli kritérium nem alkalmas a két rendszer értékelésére. Például a hosszabb műtéti várakozás csak egy százalékkal növeli a halálozási arányt, de ha az éppen műtétre várakozó kanadaiakat kérdeznék, biztos, hogy inkább az amerikai rendszert választanák.

A tanulmány kiegyensúlyozott megállapításokat tartalmaz, de ezek alapján nem jelenthető ki, hogy bármelyik ország kórházai általában sokkal jobban teljesítenének. A két rendszer orvosi szempontból nem eredményez jelentősen eltérő ellátást.

És bár a kanadai egybiztosítós modell kétségtelenül olcsóbb, ezen is lenne mit javítani. Az egyik megkérdezett kutató azt rója fel a rendszer hibájául, hogy a könnyű ápolási esetek a szükségesnél hosszabb ideig maradnak a kórházban, mert így az intézmények aránylag kis befektetéssel jutnak finanszírozáshoz az állami biztosítótól. „A kanadai rendszerben tehát volna értelme növelni a gazdasági ösztönzést.”

A megkérdezettek egyik országban sem számítanak teljes modellváltásra, mert az Egyesült Államok lakói a piaci megoldásokban, a kanadaiak pedig a társadalmi hálóban hisznek jobban.