Az iszlám radikalizmus melegágya nem a Közel-Kelet, hanem a nyugati világ. Az elidegenedett radikálisok célja ugyanaz, mint a hatvanas évek szélsőbalos terroristáié: a kapitalizmus megdöntése.
„Tévedés azt hinni, hogy az iszlám vallási radikalizmus a közel-keleti kultúrákban gyökeredzik. A radikalizmus az iszlám elnyugatiasodásának és globalizálódásának eredménye. A mai vallási újjáéledésre általában jellemző, hogy a vallás elszakad a kultúrától. Az amerikai protestáns fundamentalisták és az iszlám szalafisták egyaránt elutasítják a kulturális hagyományokat, a filozófiát és a teológiát. A tradicionális oktatási és vallási intézmények helyett kizárólag a szent szövegeket tartják az igazsághoz vezető útnak. Az európai moszlim fiatalok vallási újjászületésének oka nem az iszlám világ hagyományainak importja” – olvassuk Olivier Roy francia iszlámkutató esszéjét az Eurozine webmagazinban.
A hagyományos vallások nem választhatók el a kultúrától. A közel-keleti társadalmakban a vallási és kulturális szokások összekapcsolódnak. Sok moszlim csak nyugatra áttelepülve döbben rá arra, hogy mindennapjait mennyire meghatározták az iszlám vallási hagyományok. A moszlim bevándorlók kisebbségben vannak, ami arra készteti őket, hogy elgondolkozzanak az iszlám mibenlétéről, és eldöntsék, hogy mik azok a szokások és előírások, amelyek szigorúan a vallás részei.
A kulturális közösségtől és szokásoktól elszakadt hívők számára szükségképp a vallás spirituális és személyes vonatkozásai kerülnek előtérbe. És ez nem csak a moszlim bevándorlókra vonatkozik, hanem általában a szekuláris nyugati demokráciákban élő hívőkre. „A pápára kíváncsi katolikus fiatalok nem teológiai magyarázatokat akarnak, hanem spirituális élményre vágynak.”
„Oszama bin Laden sokkal inkább kötődik a nyugati radikalizmushoz, mint az iszlám tradicionalizmushoz. A szaúdiak és a jemeniek kivételével a radikálisok nyugati kontextusban ismerkedtek meg az iszlámmal. Mohamed Atta, Zacharias Moussaoui, Kamel Daoudi egyaránt újjászületett moszlimok, és nem Egyiptomban és Marokkóban, hanem nyugaton, Marseilles-ben, Londonban és Montrealban lettek azzá.”
A kulturális hagyományoktól és intézményektől függetlenné vált vallások bármilyen társadalomban könnyen új hívekre lelnek. Főleg a modern világtól elidegenedett fiatalok körében. A lázadó ifjak előző generációja a forradalmi szélsőbalos szervezetekhez csatlakozott – a maoistákhoz, az Action Directe-hez, a Vörös Brigádokhoz, vagy a Vörös Hadsereg Frakcióhoz. A kapitalizmus ellen lázadók ma inkább Oszama bin Laden követőjévé válnak.
„De végső soron ugyanazt teszik, mint a hatvanas évek fiataljai: szabadságharcos mozgalmakhoz csatlakoznak. A nemzetek feletti mitikus és messianisztikus felszabadítási mozgalom részesei akarnak lenni, hogy szembeszállhassanak az ellenséggel: az amerikai imperializmussal, a kapitalista elnyomás megtestesítőjével.”
„Ezért vonzódik oly sok moszlim fiatal a fundamentalizmushoz. Nem a palesztin kérdés miatt, és nem azért, mert a nyugati világ semmibe veszi szüleik vallását.”