A hitelesség mintaképének számító brit közrádiót és köztelevíziót kritikusai sokszor vádolták már baloldali elfogultsággal. Ezúttal azonban egy volt munkatársától, egy fehér hollónak számító konzervatív szerkesztőtől érkezett a bírálat.

„Ki a legmagányosabb munkavállaló Nagy-Britanniában? Az a tory, aki a BBC-nél dolgozik” – olvassuk az Evening Standard cikkének címében.

Az írás egy volt BBC-s újságíró könyvéből idéz. Robin Aitken huszonöt évi szolgálat után, 2004-ben vált meg a brit közrádiótól, és azon melegében „intézményesített baloldalisággal” vádolta volt munkaadóját, továbbá közölte, hogy könyvet jelentet meg a témáról. A közelmúltban napvilágot látott mű címében sokatmondó kérdést tesz fel: Megbízhatunk-e a BBC-ben?

Aitken leírja, milyen szélmalomharcot vívott egymást követő főnökeivel tizenöt éven át azért, hogy a BBC egyenlő távolságot tartson a jobboldaltól és a baloldaltól. Már kezdő korában azt tapasztalta, hogy kollégái őszinte borzadállyal tekintenek Margaret Thatcher konzervatív miniszterelnökre, és megindító tudósításokat készítenek az állami szubvenció híján bezáró nehézipari üzemekről. Az új technológiai iparágakról már kevésbé számoltak be. Amikor pedig a nyolcvanas évek végére fellendült a brit gazdaság, továbbra is helytelennek ítélték meg Thatcher politikáját.

A BBC ellenezte a falklandi háborút, a jugoszláviai légi csapásokat viszont támogatta. Miért? Mert Tony Blair miniszterelnök akkor még élvezte a BBC rokonszenvét, Clinton amerikai elnökről nem is szólva.

Aitken más példát is hoz arra, hogy a „progresszív, politikailag korrekt álláspont” számít mérvadónak a BBC-nél. Amikor a híradó egyik műsorvezetője azt magyarázta egy újságcikkben, miért vannak a nyugatiak rossz véleménnyel az arabokról a New-York-i terrormerényletek nyomán, haladéktalanul elbocsátották. Amikor egy másik műsorvezető „a gonoszsággal határosnak” minősítette a pápa állásfoglalását az óvszerhasználat ellen, a vezetőség a füle botját sem mozdította.

A BBC mély megvetéssel kezeli Bush amerikai elnököt, és a szerző ezzel magyarázza, hogy volt munkahelye kezdettől ellendrukkere volt az iraki háborúnak. Ezért hihették el olyan könnyen, hogy a kormány szándékosan félretájékoztatta a közvéleményt a háború megindításának okaival kapcsolatban. Ennek következménye volt Aitken szerint 2003-ban az a botrány, amelynek végén a BBC két legfőbb vezetője és az ügyben hibázó újságíró távozni kényszerült.

Végül Aitken is követte őket, és a végkielégítésből jól megélt, amíg el nem készült a könyvvel. Azt reméli tőle, hogy most valódi vita indul majd a BBC elfogultságáról. De van más javaslata is. Szeretné, ha a BBC költségvetésének két százalékából alternatív, konzervatív rádióállomást hoznának létre.

A hatvanas évek lázadó ifjú nemzedéke megtörte a korabeli konzervatív szellemiség uralmát, mára azonban hasonlóképpen merev rendszert alkot, amelyet ugyanúgy meg kellene törni. Ahogy Amerikában a konzervatív tévé- és rádióállomások fel tudták venni a versenyt a hagyományos liberális médiumokkal, Aitken szerint Nagy-Britanniának is jót tenne a verseny. „Ideje, hogy a brit népnek is legyen választása.” 

Jó volna tudni, ha a javaslat megvalósul, vajon a két elfogult bába között nem vész-e el majd a pártatlanság gyermeke.