A Munkáspárt által meghirdetett decentralizáció is hozzájárult ahhoz, hogy egyre többen szeretnének független Skóciát és Walest. Az angol publicista szerint nem kell félni az újjáéledt nacionalizmustól, hiszen az a demokráciát erősítheti.
„A nacionalizmus a második világháború után ötven évig tabunak számított. A fasizmussal, de a legjobb esetben is az idejétmúlt provincializmussal rokonították.” – olvassuk Simon Jenkins publicista cikkét a Guardian véleményrovatában.
A nacionalizmus a huszadik század második felében szitokszónak számított. A többség meg volt győződve róla, hogy a nemzeti határok szerepe csökken majd, a nemzetközi és nemzetek feletti szervezeteké (NATO, Világbank) pedig megnő. Nyugat-Európában a nemzeti függetlenség ügyét többnyire szélsőséges erők karolták fel Írországtól Spanyolországig. Az elmúlt évtizedben azonban egyre többen támogatják az önállóságot. Belgiumban megerősödtek a flamand függetlenség hívei. Skóciában a május elején tartott választásokat a Skót Nemzeti Párt nyerte, amely a kampányban azt ígérte, hogy győzelme esetén népszavazást ír ki az Angliától való elszakadásról. A független Wales megalapítását zászlajára tűző Plaid Cymru a második helyen végzett a walesi tartományi választásokon.
Pedig Skócia és Wales elszakadása gazdasági szempontból egyáltalán nem tűnik kifizetődőnek. Ha önállóvá válnának, kisebb költségvetésből kellene gazdálkodniuk, mint most.
Jenkins szerint a Munkáspárt politikája nagyban hozzájárult az elszakadás híveinek megerősödéséhez. „A nacionalizmus szellemét Tony Blair engedte ki a palackból.” Blair az 1997-es választási kampányban ugyanis decentralizációt ígért, amely reményei szerint egyebek között az északír rendezést is elősegíti. A decentralizáció ígéretével akarta elnyerni a függetlenségpárti katolikusok és egyszersmind a velük szembenálló uniópárti északír protestánsok támogatását. „A decentralizáció az Egyesült Királyság megmentője” – nyilatkozta Blair 1999-ben a Skót Parlament megalakulása után.
Ha egyszer kiszabadult, a decentralizáció szellemét már nem lehet visszaparancsolni a palackba. „A decentralizáció a brit politika alappillérévé vált. Minden évben egyre többre van belőle szükség. Ma már elképzelhetetlen, hogy ismét Londonból irányítsanak mindent.” A nacionalizmusnak ettől a szellemétől Jenkins szerint nem kell félni. Nincs abban semmi kivetnivaló, ha a közügyekről helyi szinten döntenek. Ez ugyanis a demokráciát és a felelős kormányzást erősíti.
„A nacionalizmus ott üti fel a fejét, ahol az emberek kiábrándultak a hagyományos képviseleti demokráciából. Azzal kecsegtet, hogy megvéd a globalizáció káros következményeitől. Ezért a 21. században nemhogy gyengülne, inkább egyre fontosabb lesz a nemzeti összetartozás – jósolja Jenkins. – A jobb- és baloldal kétosztatú politikáját a helyi és a központi irányítás híveinek szembenállása válthatja fel.”