A politikai vezetők és a médiaguruk szeretnek a nép oldalán állni, de a népnek olykor fogalma sincs a tényekről. Mégis rá hivatkozva akarják egyesek tökéletesen arányossá tenni az amerikai elnökválasztási rendszert.

„Ha a progresszíveknek sikerül eltöröltetniük az elektori testületet, akkor a jelöltek egyszerűen átlépik a kis államokat és a vidéket, mert a demokrácia azt követeli meg, hogy oda menjenek, ahol sok a szavazó” – írja Jonah Goldberg konzervatív piacpárti publicista a Los Angeles Timesban.

Amerikában megeshet, hogy nem az lesz az elnök, akire a legtöbben szavaztak. Meg is esett már, legutóbb 2000-ben. Az elnököt ugyanis elektori testület választja, amelybe az egyes államok nagyjából népességük arányában delegálnak tagokat. Az elektorok általában egységesen azt a jelöltet támogatják, aki államukban a legtöbb szavazatot kapta. Valóságos mozgalom küzd azért, hogy szüntessék meg ezt az intézményt, s hogy így egyszerűen az nyerjen, akire a legtöbb amerikai szavaz.

Goldberg két érvet hoz fel ez ellen. Mindenek előtt kifejti, hogy az elektori testület összetétele a vidéki, ritkán lakott, mezőgazdasági övezetek javára módosít az arányokon, s voltaképp a gyengébbek, a kisebbség oltalmát szolgálja a többséggel szemben. Ez pedig az amerikai demokrácia fontos vonása.

Ugyanakkor meglehetősen lesújtó véleményt alkot a többség tájékozottságáról. Egy áprilisi felmérés szerint például a felnőtt lakosság csaknem egyharmada azt sem tudja, ki az alelnök, és a megkérdezettek felénél is kevesebb találta el, ki a képviselőház elnöke.

A politikusok és a tévében odamondogató elemzők mégis a többséggel szeretnek tartani. Ez esetben ugyanis anélkül is igazuk lesz, hogy igazukat bizonyítani kellene.

Ezen az alapon akarják most még inkább kiterjeszteni a „progresszívok” a tömegdemokráciát. Az amerikaiak hetven százaléka támogatná ugyanis az elektori testület intézményének megszüntetését. Maryland állam máris törvényt hozott arról, hogy ha elegendő állam követi példáját, akkor elektorai kötelesek lesznek arra a jelöltre szavazni, aki országosan a legtöbb szavazatot kapja. És akkor az amerikai demokrácia egy jellegzetes vonással szegényebb lesz: a kicsik, a vidékiek szinte semmit sem számítanak majd.

Goldberg a modern tömegdemokrácia kezdettől fogva ismert problémájára mutat rá, de nyilván maga sem gondolja, hogy a kicsi, ritkán lakott és vidéki területek lakossága az átlagosnál tájékozottabb lenne.

Hozzászólás

Tisztelt Szerkesztők!

Robert Alain Dahl How democratic is the American Constitution? c. 2003-ban megjelent könyve remek összegzését adja az amerikai alkotmányról és alkotmányozásról szóló közkeletű elképzeléseknek, és nagyon precízen, alaposan fejti ki az amerikai alkotmány antidemokratikus vonásait  - sokszor felhívva a figyelmet az alkotmányról vallott közkeletű elképzelések és a valós tartalom közötti különbségekre. 

A szenátusban a tagállamok egyenlően, 2-2 szenátorral képviseltetik magukat. Ez az aránytalanság, melyet a föderáció államainak alkotmányos egyenlősége indokol, önmagában még nem jelentős. De, és ezt a kérdést Dahl is rendre felteszi olvasóinak, miért ér többet egy wyomingi polgár, mint egy kaliforniai?

Ez a kérdés azért is érdekes, mert az amerikai elnökválasztás rendszere (amelynek létrejöttéről szintén érdekes fejtegetés olvasható az említett könyvben), a sajátos elektori rendszer miatt minden tekintetben aránytalan, és az állampolgárok alkotmányban deklarált egyenlőségét sérti.

• egyrészt, mert azállamok annyi elektort küldenek azelektori testületbe, ahányembert a Kongresszusba - ez azt jelenti, hogy aszenátusi egyenlőségből eredő aránytalanság itt is megjelenik; még akkor is, haaKépviselőházba az államok lakosságarányuknak megfelelően küldhetnek képviselőket. (És ennek a rendszernek a visszáságait, a választókerületek rajzolgatásának módszerét most ne is firtassuk.)
• másrészt, az elektori szavazás többségi, és nem arányos: vagyis azállamban leadott szavazatok, amennyiben 60-40% arányban oszlanak meg a két jelölt között, az elektori szavazásnál ezaz eredménynem ilyen arányban érvényesül.A vesztes nem kapja megaz elektori szavazatok 40%-át, hanem az összest a győztes viszi el.

Számos érv szól amellett, hogy az amerikai elnökválasztás rendszerét átalakítsák. Hogy ennek mennyi az esélye, azt persze lehetetlenség megjósolni, bár én is azt hiszem, egyetérthetünk az amerikai politológussal abban, hogy nem sok. Az alkotmány-kiegészítéshez kétharmados szenátusi többség szükséges. Márpedig nehezen várható el a kis államoktól, hogy lemondjanak felülreprezentáltságukról.

Végezetül egy megjegyzés a tájékozatlan többséggel kapcsolatban. Természetesen lehet a társadalom tájékozatlan - Amerikában azonban sajátos megoldást találtak arra, hogy a teljesen tájékozatlan, a politika iránt kevéssé érdeklődő lakosságot távol tartsák az urnától. Nincs automatikus választójog - aki szavazni akar, regisztráltatnia kell magát, meghatározott idővel a választások előtt. Ez már önmagában feltételez némi érdeklődést a közügyek iránt. Attól, hogy sokan nem tudják, ki az elnök, az állam még működőképes. 

Az elektori rendszer megszüntetésével, ennyiben tökéletesen igaza van a cikknek, az amerikai demokrácia egy jellegzetes vonásával lenne szegényebb: az egyik legalapvetőbb, és legnyilvánvalóbb antidemokratikus vonásával.

Unger Anna
politológus

Hozzászólás a hozzászóláshoz

Unger Anna írja:

„A szenátusban a tagállamok egyenlően, 2-2 szenátorral képviseltetik magukat. Ez az aránytalanság, melyet a föderáció államainak alkotmányos egyenlősége indokol, önmagában még nem jelentős. De, és ezt a kérdést Dahl is rendre felteszi olvasóinak, miért ér többet egy wyomingi polgár, mint egy kaliforniai?"

Nem értem. Ha egyszer az amerikai alkotmányozók úgy döntöttek, hogy a szenátusban az államok képviseltetik magukat, akkor mi köze van ennek az állampolgárok értékéhez? Arról nem is beszélve, hogy az államszövetség polgárai ott telepszenek le, ahol akarnak. mindenkinek joga és lehetősége van arra, hogy „értékesebb" szavazati jogot szerezzen a másiknál. Lelke rajta, ha nem él vele.

Halmos Károly