A fejlődő országoktól a nyugat elvárja, hogy megnyissák piacaikat. Az afrikai gazdák viszont képtelenek versenyezni az agyontámogatott és dömpingáron értékesített nyugati mezőgazdasági termékekkel.

„A helyzet abszurd. A fejlett nyugat támogatja a harmadik világ mezőgazdaságát. A nyugaton megtermelt, és a harmadik világba exportált felesleg viszont gátolja a harmadik világ mezőgazdaságának fejlődését. A számok magukért beszélnek. Az EBESZ tagállamai naponta annyit költenek agrártámogatásra, amennyit egy évben Afrika mezőgazdaságának megsegítésére fordítanak” – olvassuk Michaela Schiessl cikkét a Spiegel nemzetközi kiadásában.

Szenegálban nehéz idők járnak a gazdákra, amióta a kormány megnyitotta az országot a nyugati mezőgazdasági import előtt. Az afrikai halászok nem vehetik fel a versenyt a napi 2 000 tonna hal kifogására és feldolgozására képes európai, amerikai és japán hajókkal. Az Olaszországból érkező paradicsom, a holland hagyma, a francia tej és csirke szárny, az amerikai gyapot, a thaiföldi rizs szintén jóval kevesebbért kapható, mint a helyi. Az import azért ilyen olcsó, mert a nyugati gazdák – főleg az EU-ban és az Egyesült Államokban – tetemes állami támogatást kapnak.

A Világkereskedelmi szervezet, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank szüntelen arra ösztökéli a fejlődő világ országait, hogy lépjenek be a világpiacra. Hitelre csak az számíthat, amely beleegyezik a vámok jelentős csökkentésébe. „Mindennek az a célja, hogy a nyugati termékek előtt megnyíljon a fejlődő országok piaca. Közben persze a Nyugat mindent elkövet saját piacainak védelmében. A globális verseny legnagyobb vesztesei azok a szegény országok, amelyek elfogadják a Világkereskedelmi Szervezet és a Nemzetközi Valutaalap tanácsát. Az ENSZ statisztikái szerint a piacot leghamarabb megnyitó országokban nőtt a szegénység. Azok, amelyek óvatosabban engedték be a külföldi termékeket, jobban jártak. Igaz, a legrosszabb helyzetbe azok kerültek, akik egyáltalán nem voltak hajlandók a piacok megnyitására.”

„A Világkereskedelmi Szervezet engedi, hogy a nyugati országok támogassák a gazdáikat, tőlünk pedig azt várja, hogy ne védjük a piacunkat” – idézi Schiessl a szenegáli gazdák egyik képviselőjét.

Az ENSZ már évek óta hangoztatja, hogy a legszegényebb országok mezőgazdáságát ellehetetlenítik a nyugati agrártámogatások. Némi előrelépés történt is az ügyben, amikor a Világkereskedelmi Szervezet 2005-ös találkozóján a fejlett országok vállalták, hogy 2013-ig eltörlik az exporttámogatásokat. Az európai és az amerikai agrártámogatások csökkentése azonban továbbra is várat magára.

Márpedig a gazdák ideje véges. Sokszor még a természetbeni segélyeket is ellenzik, hiszen ezek is megnehezítik, hogy saját portékájukat eladják.

A harmadik világ földműveseinek kevés eszközük van céljaik megvalósítására. Vannak, akik a szegény országokból északra érkező bevándorlók tömegétől remélik ügyük előmozdítását.

„Ha a gazdag országok megakadályozzák, hogy a hazánk fejlődjön, akkor majd az ő hazájukban fejlődünk – idézi Schiessl a szenegáli gyapottermelők képviselőjét. – A mogyoróexportot ellehetetlenítették. Régen mi exportáltunk halat nekik, most ők exportálnak nekünk. Nem maradt más, mint az emberek exportja.” Ha más nem, hát majd a nyomor elől százezrével menekülő afrikai illegális bevándorlók ráébresztik a nyugatot az agrártámogatások igazságtalanságára.

És vajon mit szólnának a nem mezőgazdaságból élő szegények és éhezők, ha a helyinél jóval olcsóbb nyugati mezőgazdasági termékek kiszorulnának a piacról?