Minél többet dolgozunk, annál nagyobb hozzáadott értéket állítunk elő. A gazdasági növekedéssel azonban a környezetszennyezés is nagyobb lesz. A kanadai Dolgozz Kevesebbet Párt már nevében is hirdeti, mivel tehetnénk a legtöbbet az ökoszisztémáért.

„Az Amerikaiak többet dolgoznak, mint valaha. A munkaholizmus legnagyobb áldozata a Föld” – olvassuk Dara Colwell cikkét az Alternet webmagazinban.

Az ENSZ munkaügyi szervezetének statisztikái szerint az amerikaiak évente csaknem 250 órával dolgoznak többet az angoloknál, a németeknél pedig 500 órával. És kevesebbet nyaralnak az európaiaknál: míg például Svédországban 32 nap az éves rendes szabadság, az amerikaiak negyedének egyáltalán nincs fizetett szabadsága.

„A hosszabb munkanap és a fejlett technológia egyre nagyobb termelést tesz lehetővé. Ám a gazdasági növekedés energia- és nyersanyagigényes, és ezért nagyobb környezetszennyezéssel jár.” Nem meglepő, hogy Amerika a leginkább környezetpusztító ország. „Az amerikai lakosság, a világ népességének 5 százaléka az olaj 22 százalékát használja el, és a szilárd szemét felét állítja elő. A Sierra Club jelentése szerint egy amerikai 53-szor annyit fogyaszt, mint egy kínai.”

Aki sokat dolgozik, annak kevés a szabadideje. Ezért hajlamosabb gyorsétteremben étkezni, ásványvizet és eldobható pelenkát venni – állítja Colwell. A hosszú munkaidő után az amerikaiaknak nincs energiája ügyelni a tudatos vásárlás alapelveire.

„Azzal tennénk legtöbbet a környezetért, ha kevesebbet dolgoznánk” – nyilatkozta Conrad Schmidt, a kanadai Dolgozz Kevesebbet Párt alapítója. A párt célja a 32 órás munkahét bevezetése, amelytől nem csak kevesebb környezetszennyezést és a munkanélküliség csökkenését, hanem egyúttal az emberek boldogságérzetének növekedését is remélik. Azt vallják ugyanis, hogy az anyagi jólét nem boldogít, sőt a materiális javak hajhászása miatt nem jut idő az igazi boldogságra: a családi életre, a jó társaságra és az önmegvalósításra.

De ha a kevesebb munka valóban ilyen jótékony hatással lenne a környezetre, a foglalkoztatottságra és a boldogságra, akkor miért nem radikálisabb változásokért, például a 12 órás munkahétért harcol a DKP?