Tekintélyes főpapok gyakran fenyegetik kiközösítéssel az abortuszpárti katolikusokat. A veterán abortuszpárti katolikus aktivista azonban nem fél. Úgy érzi, hogy a kánonjog az ő oldalán áll.

„Római katolikus főpapok időnként megpendítik, hogy az abortuszpárti politikusokra kiközösítés vár. Az ultraortodox katolikusok ilyenkor üdvrivalgásban törnek ki, a bulvárlappá silányított vezető sajtótermékek pedig rohanva jelentik, hogy küszöbön áll valami, ami aztán sohasem következik be” – írja a Salonban Frances Kissling baloldali katolikus aktivista, aki huszonöt éve kardoskodik az abortusz legalizálásáért.

A Vatikánnak nincs könnyű dolga, mert az abortuszellenes jobboldali katolikusok rendszeresen követelik a liberálisok, például Ted Kennedy szenátor, és persze Frances Kissling kiközösítését. Eddig azonban az egyház egyiküket sem közösítette ki.

Brazíliába vezető repülőútján XVI. Benedek pápa is igennel válaszolt egy újságíró kérdésére, hogy vajon az abortusz engedélyezésére szavazó mexikói törvényhozókat kiközösítik-e. Később szóvivője azt mondta, hogy ha a mexikói püspökök nem döntenek a kiközösítés mellett, a pápa nem közösíti ki az illetőket. A sajtótájékoztatóról kiadott írásos jegyzőkönyv már nem tartalmazza az „igen” választ.

A kiközösítés, ha valóban bekövetkezne, nagy sajtónyilvánosságot kapna, és a kiközösített katolikus aktivista hatalmas példányszámban adhatná el önmagáról szóló könyvét. De egy katolikusnak ez mégsem lehet célja. Kissling megnyugtatónak találja, hogy miközben Latin-Amerikaszerte terjed az abortusz legalizálása, még senkit nem közösítettek ki ezért.

Kissling a biztonság kedvéért alaposan áttanulmányozta a kánonjogot, és arra a következtetésre jutott, hogy abortuszpártolásért nem is közösíthető ki senki. Hét bűn adhat okot a kiközösítésre, ezekből négyet csak felszentelt pap követhet el. Jelen esetben csak egy ok jöhet számításba: ha valaki sikeres abortuszt hajt végre máson, vagy elvéteti saját magzatát. És még ez alól is vannak kivételek: ha valaki nem töltötte be tizenhetedik életévét, ha nincs tisztában a tettéért járó büntetéssel, ha félelemből vagy kényszer alatt cselekszik, továbbá ha netán abban a hitben van, hogy tette erkölcsös. Mármost kevés olyan abortuszt hajtanak végre a világon, amelyre e felmentő okok egyike sem alkalmazható.

Az abortuszpárti aktivista büszkén állapítja meg, hogy mára a renitens katolikus nők kiművelték magukat, és kánonjog dolgában – legalább is, ami az abortusz megítélését illeti – bármelyik főpappal felveszik a kesztyűt, ha kell.