Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Kizöldülő jobboldal

2007. június 15.

Amerikában és Nyugat-Európában a környezetvédelem ügyét általában a baloldali pártok képviselik. Két brit konzervatív politikus nem hajlandó ebbe belenyugodni. Szerintük a zöldek természetes szövetségesei a jobboldali pártok.

Amerikában és Nyugat-Európában a környezetvédelem ügyét általában a baloldali pártok képviselik. Két brit konzervatív politikus nem hajlandó ebbe belenyugodni. Szerintük a zöldek természetes szövetségesei a jobboldali pártok.

A környezetvédelem ügyének képviseletét olyan emberek sajátították ki, akik alapvetően bizalmatlanok a kapitalizmussal szemben. Ők a környezet védelmében olyan törvényeket sürgetnek, melyek szinte mindig lassabb gazdasági növekedéssel, magasabb adókkal, szigorúbb szabályokkal és kevesebb szabadsággal járnak” – olvassuk a Daily Telegraphban. A cikk szerzői, Daniel Hannan és Douglas Carswell tory képviselők arra a kérdésre keresik a választ, hogy miért a baloldal számít a zöldek természetes szövetségesének. Mert tény, hogy Amerikától Nagy-Britannián át Németországig a zöld pártok baloldalinak számítanak, illetve a baloldali pártok programjában szerepel inkább a környezetvédelem ügye.

„A kortárs környezetvédelem nem a helyi szintű megoldásokat részesíti előnyben: állami szabályozást szorgalmaz önkéntesség helyett, és a nemzetközi megállapodásokat fontosabbnak tartja a helyi kezdeményezéseknél. Ezért érthető, ha a jobboldalon akadnak, akik a zöldek programját eleve baloldali természetűnek tekintik.” A nyolcvanas és a kilencvenes években a konzervatívok Amerikában és Nagy-Britanniában ezért egyaránt elfordultak a környezetvédőktől. Ennek az lett az eredménye, hogy a zöldek körében egyeduralkodóvá váltak az antiglobalista-antikapitalista ideológiák hívei.

Hannan és Carswell szerint nem a nemzetközi egyezmények és az állami szigor, hanem a magántulajdon segíthet a környezet megóvásában. Kenyában például hiába tiltották be az elefántvadászatot, az orvvadászok szinte az utolsó egyedet is lelőtték. Zimbabwében viszont inkább a farmerekre bízták őket. A gazdák munkára fogták az elefántokat, és így elemi érdekük volt az ormányosok védelme. Ma Zimbabwében több elefánt él, mint harminc éve.

„Aminek nincs gazdája, azt senki sem óvja meg. Ez igaz az ökoszisztémára is. Ha a gazdagok esőerdőbe fektetnek, akkor vigyázni fognak arra is, hogy senki ne tegyen kárt a tulajdonukban. Amikor viszont Sting az őserdő egy részét visszaadta az őslakosoknak, azok rögtön intenzív favágásba és bányászatba fogtak. Miért? Mert a földet kollektívan birtokolták, mint a Szovjetunióban.”

„Miért kellene elfogadni, hogy a környezetvédelem a baloldal ügye? Hiszen maga a ’konzervatív’ kifejezés is a megőrzésre utal. A természeti erőforrások korlátlan felhasználását pedig Karl Marx hirdette meg.”

A tory honatyák nem említik ugyan, de nem kétséges, hogy a zöldek céljainak felkarolásával bizonyára nem csak a természet, hanem egyúttal a Konzervatív Párt is jól járna.