Az amerikai sajtó mindig nagyobb figyelmet szentel az Irakból érkező rossz híreknek, mint a jóknak. Mivel a háborút már régen elveszettnek kiáltották ki, a sikerekről nem számolhatnak be címoldalon.

„Az iraki megszállás legnagyobb összecsapása készülődik. Ezen múlhat, hogy Amerika megnyeri-e vagy elveszíti a háborút. A média azonban sokkal kevesebb figyelmet fordít rá, mint Paris Hilton bírósági ügyére. Olyan ez, mintha 1944. június 7-én az újságok nem a címlapon, hanem csak egy rövid tudósításban adták volna hírül a normandiai partraszállás megindítását” – írja Jack Kelly, a Pittsburgh Post-Gazette kolumnistája, aki Reagan elnöksége idején a légierő hivatalnoka volt.

A Bagdadtól északkeletre fekvő Diayala és Babil tartományokban az amerikai hadsereg átfogó offenzívát indított. A cél az al-Kaida erőinek felszámolása. Korábban az amerikaiak csak arra törekedtek, hogy a nagyvárosokból kiszorítsák az ellenállókat. A cél most az, hogy a lázadókat véglegesen kifüstöljék, éspedig éppen a fő bázisuknak számító területekről.

A 8000 amerikai katonát 2000 iraki harcos, a Diayalai Üdvhadsereg tagjai segítik. Az Anbari Üdvhadsereg Anbar tartományban már felszámolta az al-Kaida állásait. A sajtó korábban arról cikkezett, hogy Anbarban a helyzet reménytelen, a váratlan fordulatról és a sikerekről viszont alig számolt be.

„Ha a mostani hadművelet sikerrel jár, akkor az al-Kaidát végleg szétzilálhatják. De ha így lesz is, nem sokat hallunk majd róla a sajtóban. Az amerikai győzelem túlságosan kínos lenne a médiának, amely a vereségre tette fel a hitelességét.”