Miért vonzódnak a férfiak inkább a szőke nőkhöz? Miért a nőknek kedvez a többnejűség? Miért muzulmán a legtöbb öngyilkos merénylő? Az evolucionista pszichológusok tudományos alapra helyezik a polgárnőpukkasztást.

„A társadalomtudósok többnyire úgy magyarázzák az emberek magatartását, mintha az evolúció a nyak magasságában megállna, és ami afelett van, azt mind a környezet és a neveltetés határozná meg. Holott az édességet és a zsiradékot nem tudatos választás nyomán szeretjük: egyszerűen jó az ízük” – írja a Psychology Today hasábjain két evolucionista pszichológus, Alan S. Miller és Kanazava Szatosi.

A szerzőket elsősorban nem az ízlelés evolúciós háttere, sokkal inkább a nemek közötti viszony fajfenntartási mozgatórugói foglalkoztatják. A cikkben szeptemberre várható Miért van a szépeknek több lányuk? című könyvüket harangozzák be néhány provokatív eszmefuttatással. Elismerik, hogy némely megállapításuk erkölcstelen vagy sértő is lehet, ámde állítják, minden, amit leírnak, tudományosan igazolható. „Az emberi természet politikailag inkorrekt” – bocsátják előre.

Miller és Kanazava evolúciós okokra vezeti vissza azt, hogy a szőke és nagy mellű nők nagyobb vonzerőt gyakorolnak a férfiakra. A szőke hajszín hamarabb változik (sötétedik), a dús keblek hamarabb ereszkednek meg, ezért viselőjük kora – és ezzel a szaporodási potenciálja – egyetlen pillantással felmérhető.

Gondolná-e az ember, hogy természetes állapota a többnejűség? Bizonyára vannak olyan férfiak, akik így képzelik. Csak arra nem gondolnak, hogy a poligámiával a férfiak többsége rosszul jár. Az állatok között annál jellemzőbb a többnejűség, minél nagyobb termetűek a hímek a nőstényeknél. Az ember esetében 10-20 százalékkal nagyobbak. A nőstények a nagyobb védelmet nyújtó hímek jelenlétében érdekeltek, az evolúció pedig a gyengébb hímek kiiktatását követeli meg a nemzésből: ez a többnejűség oka. Így a nőknek osztozniuk kell az erős (később: tehetős, hatalommal bíró) férfiakon, de evolúciós szempontból még így is jobban járnak, mintha egy hűséges, ám gyenge és szegény éhenkórásszal kellene beérniük. A többnejű populációkban a férfiak többsége így nőstény nélkül marad: számukra ezért a poligámia hátrányos. A monogám társadalomban viszont a férfiak többsége képes párt szerezni.

Miller és Kanazava szerint ezzel magyarázható, hogy többnyire a muzulmánok közül kerülnek ki az öngyilkos merénylők. A többnejűség az ifjakat felfokozott, erőszakos versengésre ösztökéli, nehogy kimaradjanak az utódnemzésből. Ez még nem volna elégséges ok. De a muzulmán vallás a túlvilágon szüzek légiójával kecsegteti a mártírokat.

Végül szaporodáslélektani okokkal magyarázható az is, hogy miért fiatal férfikorban követik el az emberek a legkockázatosabb bűncselekményeket, és alkotják meg a legzseniálisabb műveket. A nemzőképesség beköszöntével a férfiak be akarnak törni a domináns hímek közé, az első gyermek megszületése után azonban már a család megóvása az első számú követelmény.

A szerzők – ha elméletüket komolyan vesszük – bizonyára még gyermektelen ifjú hímek, és öntudatlanul is a nőstényeknek akarnak imponálni ikonoklaszta magyarázataikkal.