A betegek és az egészségügyi dolgozók érdekei gyakran ellentétesek. A brit publicista szerint az orvosok sokszor a jobb és gyorsabb ellátást lehetővé tevő ésszerű reformokat is úgy állítják be, mintha azok ellentétesek lennének a betegek érdekeivel.

„1,3 milliónyi mérges és lázadó egészségügyi dolgozó azt mondja a betegeknek, hogy a bürokrácia ellehetetleníti és tönkreteszi az egészségügyet. Korábban is ezt állították, de most a szokásosnál is hangosabbak. Márpedig az orvosok szava rendkívüli politikai súllyal bír: nincs még egy olyan foglalkozás, amelynek képviselői naponta 600 000 szavazóval lépnek érintkezésbe” – olvassuk Polly Toynbee, a provokatív cikkeiről híres publicista cikkét a Guardianben.

Gordon Brown brit miniszterelnök egyik legfőbb feladatának az állami egészségügyi rendszer (NHS) rendbetételét nevezte. A Blair-éra egyre újabb reformjaival egyre többen voltak elégedetlenek. Közvélemény-kutatások szerint ma az emberek többsége inkább a reformokat megszorításként értékelő, tömeges kórházbezárásoktól és összevonásoktól tartó jobboldal egészségügyi programját támogatja. Erre még soha nem volt példa Nagy-Britanniában. Alain Johnson június végén hivatalba lépett egészségügyi miniszternek kevesebb, mint két éve maradt, hogy a választások előtt visszanyerje a szavazók bizalmát.

Az orvosok többsége hagyományosan a konzervatívok táborát erősíti: becslések szerint 70 százalékuk a torykra, 20 százalékuk a Liberális Demokratákra szavazna, a Munkáspárttal viszont csak minden tizedik szimpatizál. Pedig meg kellene nyerni őket, hiszen nagyon nehéz meggyőzni az embereket arról, hogy jó irányba mennek az egészségügyi reformok, ha az őket kezelő orvosok és nővérek minduntalan az ellenkezőjét állítják.

„Van azonban egy óriási nehézség. Egyszerre kellene meggyőzni az orvosokat és a betegeket. A két csoport érdekei azonban gyakran ellentétesek. A betegek azt szeretnék, ha nem lennének hosszú várólisták, és az orvosok hétvégén és éjjel is elérhetők lennének. Az orvosok viszont erre nem hajlandók, hacsak nem kapnak több pénzt.”

A beteg kedves és figyelmes, szakképzett nővéreket szeretne. A nővérek viszont bizonyos feladatokat – a betegek mosdatását, és hasonló, szakképzést nem igénylő feladatokat a képzetlen, és gyakran még angolul sem beszélő ápolókra bíznák.

Az orvosok egy sor olyan változást elleneznek, amely a beteg dolgát könnyítené meg. A receptfelírást, a vérnyomás- koleszterin- és vércukorszint-mérést olcsóbban és gyorsabban el lehetne végeztetni másokkal, nem kell ezeket feltétlenül az orvosokra bízni. A munkájukat féltő orvosok viszont az ilyen ésszerűsítésekről is azt állítják, hogy az ellátás biztonságát veszélyeztetik, és ezért ellentétesek a betegek érdekeivel.

„A betegek kedves, tisztelettudó és barátságos orvosokat, gyors ellátást és tisztaságot szeretnének. Az orvosok és a nővérek viszont azt szeretnék, ha ők határozatnák meg az egészségügy működését.”

„A politikusoknak a választók érdekeit kell képviselniük, ezért nem engedhetik, hogy az orvosok döntsenek. Még akkor sem, ha a polgár az orvosok szavára többet ad, mint az övékre.”