Az emberek sokkal messzebbre merészkednek az interneten, mint a való életben. Azt hiszik, a névtelenség megóvja őket az idegen világ veszedelmeitől.
„A PDA és a mobiltelefon módjára egyre újabb internetkommunikációs eszközök terjednek el világszerte, és hovatovább bárki, aki hozzáfér egy konnektorhoz, olyan mértékű betekintést nyerhet személyes adatainkba, akár pillanatnyi tartózkodási helyünket is beleértve, amilyen korábban elképzelhetetlen lett volna” – figyelmeztet Bonnie Zylbergold az American Sexuality Magazine-ben.
A cikk egy fiatal lány történetével kezdődik, aki a szerelméhez utazott látogatóba Olaszországba, és a repülőn beszédbe elegyedett egy férfival. Az ártalmatlannak tetsző társalgás szűnni nem akaró zaklatásba torkollott. A férfi egyre erőszakosabban lépett fel, és egy idő után azzal zsarolta a lányt, hogy öngyilkos lesz, ha nem lesznek egymáséi. Az ő oldaláról nem tudjuk, mi lett a történet vége, mindenesetre levelei elmaradtak, miután a lány megfenyegette, hogy a bűnüldöző szervektől kér védelmet a zaklatással szemben.
Az interneten kétségkívül felbátorodnak a felek, és olyasmivel traktálják egymást, amivel élőben sohasem mernének előállni. És ennek egyaránt megvannak az előnyei és a hátrányai. A Sexuality Research and Social Policy című folyóiratban olvasható tanulmány megállapítja, hogy az interneten randevúzó hölgyeket hamis biztonságérzet tölti el, amikor a világhálón keresik a szerelmet. A nők ugyanis, miközben a potenciális ismerősök között válogatnak, diktálhatják a feltételeket, és megszűrhetik a jelölteket érdeklődési kör és nemi vágyak szerint.
Az előnyök feltétele azonban az anonimitás megőrzése. Ehhez viszont nagyon elővigyázatosnak kell lennünk. Nem szabad vezetéknevünket, lakhelyünket és telefonszámunkat megadnunk, és semmilyen információt kiszolgáltatnunk, ami lehetővé teszi azonosításunkat.
Egy baj van csupán: a bevezetőben említett lány egyedül a vezetéknevét adta meg későbbi zaklatójának, és csak nagyjából közölte, miféle munkát végez. Az mégis felkutatta a Google segítségével.