Az amerikai Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek ítélte a fekete jelentkezőket előnyben részesítő állami iskolák felvételi gyakorlatát. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehet előnyben részesíteni a hátrányos helyzetű diákokat, akik körében magas a feketék aránya.
„A Legfelsőbb Bíróság idei ülésszakának utolsó napján ítéletet hirdetett egy a sajtó által is nagy figyelemmel kísért ügyben” – olvassuk Michael C. Dorf, a Columbia University jogászprofesszorának cikkét a Findlaw-n.
Mint a Metazin is beszámolt róla, két amerikai állami iskola olyan szabályokat vezetett be, amelyek a felvételi során tekintetbe veszik a faji hovatartozást. A Kentucky állambeli Lousville állami óvodáiban, általános- és középiskoláiban úgy veszik fel a gyerekeket, hogy a fekete diákok aránya 15 és 50 százalék között legyen. A Washington állambeli Seattle-ben túljelentkezés esetén a felvételin a bőrszín is szempont. A cél itt is az, hogy minden iskolában keveredjenek a fekete és fehér tanulók.
A két keresetet a feketék elkülönítését alkotmányellenesnek ítélő 1954-es Brown kontra Iskolaszék ügy folytatásának tekintették. 1954-ben a Legfelsőbb Bíróság elvetette az „elkülönített, de egyenlő” elvet, és kimondta, hogy „a külön (feketéknek fenntartott) iskolák lényegükből fakadóan egyenlőtlenek”.
A lousville-i és a seattle-i felperes szülők azzal érveltek, hogy az 1954-ben hozott ítélet értelmében minden faji alapú diszkrimináció alkotmányellenes. A pozitív diszkrimináció is, amelynek célja a hátrányos helyzetű faji csoportok felzárkózásának elősegítése. Mások szerint a Brown-ügyben hozott döntést inkább úgy kell érteni, hogy mivel az elkülönített iskolák egyenlőtlenek, a feketéknek joguk van arra, hogy fehérekkel közös iskolába járjanak, még ha az integráció érdekében faji alapon megkülönböztető szabályokat kell is hozni.
A bíróság, ahogy azt sejteni lehetett, helyt adott a szülők beadványának, és szűk, 5-4 arányú többséggel alkotmányellenesnek ítélte a faji alapon hozott pozitív diszkriminációs szabályokat.
A konzervatív bírák elvi okokból ellenezték a „faji alapú kiegyenlítést”, a liberálisok viszont az egyenlőség és integráció nevében kívánatosnak tartották a fekete jelentkezők előnyben részesítését. A mérleg nyelve Kennedy bíró volt, aki végül a konzervatívokkal szavazott. De, mint azt különvéleményében kifejtette, nem azért, mintha nem értene egyet a pozitív diszkrimináció céljaival. Csak azért nem tartotta elfogadhatónak a két iskola által bevezetett szabályokat, mert azok kizárólag faji alapon tettek különbséget a diákok között. Egyébként nem látná elvi akadályát annak, hogy egyéb szempontok figyelembevételével segítsék elő a hátrányos helyzetű diákok integrációját.
Kennedy elsősorban arra utalt, hogy az iskolakörzetek határainak megváltoztatásával el lehet érni, hogy a körzeti iskolákba beíratott gyerekek között legyenek szegényebbek és gazdagabbak, feketék és fehérek is. Richard Kahlenberg esélyegyenlőségi szakértő azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy az iskolakörzetek átszabására kicsi az esély. A pozitív diszkriminációt érvényesítő felvételik ellen tiltakozó jómódú fehér szülők bizonyára kifogásolnák azt is, ha gyerekeik a körzetesítés miatt szorulnának ki a jobb iskolából.
Kahlenberg szerint azonban mindez mégsem jelenti azt, hogy nincs esély a feketék integrációjára. Már most is több mint 40 iskolakörzetben vannak olyan szabályok, amelyeknek alapján előnyben részesítik a rosszabb körülmények között élő diákokat. Az ilyen körzethez tartozó iskolákban a faji integráció közvetve érvényesül. A fekete diákok között ugyanis sokkal több a szegény, mint a fehérek között. És a szegények előnyben részesítésével kapcsolatban biztosan nem vetődnek fel alkotmányos aggályok. Amiként nem sérti az egyenlőség alkotmányos elvét a több kulcsos adórendszer sem, amely a gazdagoktól többet vesz el.
Sőt, a vagyoni helyzetet figyelembe vevő pozitív diszkrimináció sok szempontból előnyösebb is, mint a faji – véli Kahlenberg. „Kutatások kimutatták, hogy a diákok vagyoni sokfélesége sokkal jobban hozzájárul a tanulmányi eredmények javulásához, mint a faji sokszínűség.” A szegregált oktatással nem az a legnagyobb baj, hogy faji alapon különít el, hanem hogy a szegényeket zárja gettóba.