Nem igaz, hogy a Harry Potter-mánia olyan az irodalomnak, mint a marihuána a kemény kábítószereknek. A marihuánaszívók könnyen áttérhetnek a kokainra. A Harry Potter olvasók viszont nem válnak irodalomfüggővé.

„A Waterstone brit könyvesbolt-lánc arra számít, hogy a Harry Potter hetedik – és valószínűleg utolsó – kötetét több felnőtt olvassa majd, mint gyermek. Jó lenne hinni, hogy romantikus visszafiatalodásról van szó, de attól tartok, inkább irodalmi infantilizmussal van dolgunk” – írja Ron Charles kritikus a Washington Postban.

Az elmúlt tíz évben egyre gyorsult a könyvet olvasók táborának fogyása. Egy hivatalos felmérés szerint az amerikai felnőttek fele egyetlen könyvet sem vesz a kezébe 2007-ben. Ilyen körülmények között sokak szerint jobb nem finnyáskodni, és örülni kell, ha a felnőttek Harry Portter kalandjait olvassák. Jobb nem felhánytorgatni, hogy a cselekmény ismétlődő elemekből építkezik, hogy nincs jellemfejlődés, hogy a próza mezítlábas, a stílus nem szellemes. Többet nyom a latban a 325 milliós példányszám (és a négymilliárd dolláros bevétel).

Sokan abban reménykednek, hogy a Harry Potter lehet az a könnyű kábítószer, amely majd visszacsábítja az embereket a könyvesboltokba és a könyvtárakba.

Ez sajnos nem túl valószínű. A statisztika azt mutatja, hogy a regényt olvasó fiatalok száma meredeken csökken. A kötelező olvasmányokról szóló iskolai dolgozatokhoz például ma már elegendő anyagot találnak az interneten. A könyvről olvasnak, nem a könyvet.

A Harry Potter-mánia nem az olvasásról szól, hanem a divatról. Arról, hogy mindenki egyidejűleg vesz részt valamiben, ami divatos. Az olvasás ennek éppen a fordítottja lenne: az olvasó egyedül merül el valamiben. Éppenséggel kikapcsolódik a világból, hogy valami mást fedezzen fel.

Amerikában már másfél évtizede is öt szerző írta az összes eladott szépirodalmi mű hetven százalékát. Aki egyáltalán szépirodalmat olvas, a híres szerzők műveit akarja megvenni, s azok persze minden évben ott vannak a könyvpiacon.

Olyasmi zajlik az irodalomban, mint a természetben. Pusztulnak a fajok, csökken a biodiverzitás. Az a rengeteg ember, aki a nyolcszáz oldalas Harry Potterrel a hóna alatt járkál, messziről egy irodalomkedvelő Amerika képét mutatja. Közelről azonban a tömeg inkább egy olyan erdőhöz hasonlít, amelyben csak egyetlen fafaj él.

Ennek megfelelően feleannyi lap tart fenn könyvkritikai rovatot, mint egy évtizede. Elhallgatnak azok a hangok, amelyek új és új írókat mutattak be a közönségnek. Pedig vannak szerzők, akik olyan világba vinnék el, amilyenről az ifjú Harry Potter nem is álmodik.

2006-ban a bestseller lista élén a Cesar tudja című kutyanevelési alkotás végzett. Ron Charlesnak persze nem ez a kedvence, hanem egy elsőkönyves írónak az ír burgonyaéhínség idején játszódó műve. Abból csak 8367 példány kelt el. Kisebb országokban persze ez is szép eredmény lenne.