Amerikában az esélyegyenlőség nevében sok középiskola laptoppal látja el a diákokat. Felmérések szerint azonban a számítógépektől nem javul a tanulmányi eredmény. Egyre több iskolában úgy döntenek, hogy felhagynak a költséges próbálkozással.

Tony Blair karizmatikus vezérként lépett fel, de új ideológiát nem hozott létre. Baloldali miniszterelnökként jobboldali politikát folytatott. Az üres jelszavak tömege, és a kétosztatú politika és közélet miatt azonban ezt még a baloldali szavazók sem vették észre.

Olaszországban felmentették a volt miniszterelnököt a megvesztegetés vádja alól. Még ellenfelei is gratulálnak neki. Lehet, hogy a politikai táborok ezután csak a választóktól várják a politikai küzdelem eldöntését, nem pedig a bíróságoktól?

Az arab világban egyre duzzadó iszlamista mozgalmakat nem szabad (nem is lehet) elfojtani. Ellenkezőleg, be kell vonni őket a politikai életbe. Ez a béke egyetlen lehetséges útja, még ha ettől nem lesz is az iszlamistákból demokrata.

A baloldali guruk szerint valami nincs rendben a médiával. Egyesek a médiacézároktól, mások a demokratikus nyilvánosságot aláásó túl sok csatornától óvnak. A konzervatív médiajogász szerint azonban csak irigyek a népszerű jobboldali csatornákra.

Amire az emberjogi szervezetektől nem futotta, azt elérte néhány blogíró: összegyűlt a pénz egy belorusz emberjogi aktivista óvadékára. A blogírás előtt új távlatok nyílnak, de ettől a bíróság még letöltendő börtönbüntetésre ítélheti az aktivistát.

A hitelesség mintaképének számító brit közrádiót és köztelevíziót kritikusai sokszor vádolták már baloldali elfogultsággal. Ezúttal azonban egy volt munkatársától, egy fehér hollónak számító konzervatív szerkesztőtől érkezett a bírálat.

Az iszlám radikalizmus melegágya nem a Közel-Kelet, hanem a nyugati világ. Az elidegenedett radikálisok célja ugyanaz, mint a hatvanas évek szélsőbalos terroristáié: a kapitalizmus megdöntése.

Összehasonlító tanulmányok tucatjainak összegezése alapján egy kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy Kanada egybiztosítós állami egészségügye és az Egyesült Államok több biztosítós piaci modellje nagyjából egyforma teljesítményt nyújt.

Kínában a hivatalos ateizmus ellenére az első emberpár bűnbeeséséhez hasonlítják a mai gazdagok vagyonszerzését. Bűnhődniük azonban csak akkor kell a tetteseknek, ha szembekerülnek a földi hatalmakkal.

A hétköznapi jelenségeket a közgazdaságtan eszközeivel vizsgáló kutatások nagyon népszerűek. A hagyományos gazdasági témák közben mintha háttérbe szorulnának. Mi lesz, ha a „flúgos közgazdászok” eluralják a közgazdaságtant?

A második világháború hagyatéka, hogy Franciaországban ötven éven át nem volt igazi jobboldal. Ennek most vége. A jobboldali fordulat egyik szellemi atyja szerint a konzervatív győzelem lehetővé teszi a baloldal megújulását is.

Az új lengyel átvilágítási törvény vitájában mindkét fél azzal vádolja a másikat, hogy az egykori kommunista titkosszolgálatok örökségét viszi tovább. A szolgálatok szelleme tovább kísért.

A jelek szerint idén lassul az online hirdetési piac növekedése. A nagy napilapok internetes kiadásainak zöme a tervezettnél kisebb reklámbevételre számíthat. Panaszra és aggodalomra azonban nincs okuk.

A kormánypárti moszkvai publicista igazságtalannak tartja, hogy a szomszédos országok Oroszországot teszik felelőssé a sztálinizmus bűneiért. Azt javasolja, hogy a kormány hozzon hathatós intézkedéseket, különben még kártérítésre is kötelezik.

Mit tegyen egy diktatórikus kormány, ha demokratikus színben szeretne feltűnni? A legegyszerűbb, ha olyan „civil” szervezeteket hoz létre és tart fent, amelyek jó hírét keltik kül- és belföldön.

Jacques Chirackal igazi államférfi távozik a francia állam éléről, olyasvalaki, aki bátor és szuverén döntésekre volt képes. Akárki nyeri az elnökválasztást, az államférfi helyét egyszerű politikus foglalja majd el.

Egyesek nagyon szellemesnek hiszik magukat, amikor a piaci honvédelem abszurdnak hitt ötletével riogatnak. Csakis korlátoltságukról tesznek bizonyságot. Mert a maszek honvédelem nagyon is életrevaló gondolat.

Az UNESCO a végtelenségig bővíti az oltalomra méltó kulturális értékek körét. A kulturális világszervezet ömlesztve fűt-fát érinthetetlen kinccsé nyilvánít, és így végeláthatatlan munkával látja el önmagát.

Az ember hajlamos ragaszkodni rossz döntéseihez, és rugalmatlanságára agyafúrt magyarázatokat szokott találni. Pedig lám, Bush elnök is milyen népszerű lenne, ha egyszer csak felelősséget vállalna hibáiért.