A német sajtó a kilencvenes években minden nap beszámolt a Haider-jelenségről. Most viszont alig foglalkozik a rasszista és idegengyűlölő Svájci Néppárttal. A német publicista szerint a szélsőjobboldal csak akkor érdekes, ha antiszemita.

„A jobboldali populista Svájci Néppárt átalakulását nem kísérte komoly visszhang. Haider ausztriai előretörése annak idején nagy port vert fel. Márpedig Christopher Blocher néppártja nem kevésbé veszélyes, mint az Osztrák Szabadságpárt” – olvassuk a Süddeutsche Zeitungban. A cikk szerzője Oliver Geden berlini politológus, aki egyebek között az európai jobboldali populista politikai mozgalmak szakértője.

A Metazin is beszámolt róla, hogy a kormánykoalíció vezető pártja, a Svájci Néppárt az október végén esedékes parlamenti választások előtt nyíltan idegengyűlölő képekkel és jelszavakkal kampányol. Egyik választási plakátján például három fehér és egy fekete bárány látható, a fehérek a svájci zászlón állnak, és egyikük lelöki róla a feketét. A plakátra írt jelszó pedig így szól: „A nagyobb biztonságért.”

A Néppárt politikáját elitellenesség jellemzi. A „csendes többség” érdekeinek érvényesítését a párt politikusai szerint „korrupt, a maga, a külföld, illetve a kisebbségek érdekeit képviselő elit” megkerülésével, népszavazások segítségével szeretné elérni. Például referendum kiírását kezdeményezné a minaretek építésének betiltása érdekében. A párt a választások közeledtével aláírásokat gyűjt egy olyan törvénymódosításhoz is, amely lehetővé tenné, hogy ha fiatalkorú külföldit ítél el a bíróság büntetőügyben, egész családját ki kell toloncolni Svájcból.

„A Svájci Néppárt Nyugat-Európa legnépszerűbb jobboldali populista pártja” – írja Geden. Ennek ellenére kevesen foglalkoznak a svájci idegengyűlölő párttal. Az ENSZ rasszizmusellenes különmegbízottja a fajgyűlölő plakát eltávolítását követelte, brit lapok „náci módszerekkel” vádolták Blocher pártját, Németországban viszont gyakorlatilag visszhang nélkül maradt a jelenség. A kilencvenes években a német média nagy figyelmet szentelt a Haider-jelenségnek. „A svájci jobboldali populisták lényegében nem különböznek az akkori Osztrák Szabadságpárttól. De akkor miért nem törődik velük senki Németországban? Miért nem kapja meg azt a figyelmet Blocher, amit annak idején Haider?” – kérdezi Geden.

Részben talán azért, mert Svájc, ellentétben Ausztriával, nem része az EU-nak. De az is hozzájárul a média hallgatásához, hogy a Svájci Néppárt nem új jelenség. A Néppárt a harmincas évek óta részt vesz a kormányzásban. A jobbközép agrárpárt lassan és folyamatosan radikalizálódott. Ez kevésbé kelti fel a nyugati sajtó figyelmét, mint amikor egy új radikális párt alakul. 

A német média figyelmének elmaradása elsősorban azzal magyarázható, hogy a Svájci Néppárt nem antiszemita. „A vészharangot általában akkor kongatják meg, ha a náci eszmékre vélnek ismerni. A Svájci Néppártnak a kilencvenes évek vége óta ritkán vannak antiszemita megnyilvánulásai.”

Azt azonban Geden sem gondolja, hogy a nagy nemzetközi felhorkanás meggyengítené a svájci szélsőjobbot. A párt retorikáját úgy alakították ki, hogy az esetleges külföldi kritikák csak megerősítik az EU-val és a nemzetközi szervezetekkel szemben eleve bizalmatlan, az idegengyűlölő jelszavakra vevő hívek táborát.