Egyre több genetikai kísérlet jut arra a következtetésre, hogy az intelligenciahányados és a bőrszín között összefüggés állapítható meg. A liberális publicista kísérletet tesz rá, hogy előítéletek nélkül végiggondolja az elmélet következményeit.
„James Watson legendás biológust nyugdíjba kényszerítették, miután azt nyilatkozta, hogy az afrikaiak intelligencia tekintetében különböznek tőlünk. Az Amerikai Tudósok Szövetségének elnöke tudománytalan, rasszista kijelentésnek értékelte Watson véleményét. A genetikai kutatásokat felügyelő kormánybiztos is úgy nyilatkozott, hogy a feketék alacsonyabb intelligenciájára történt utalás minden tudományosságot nélkülöz” – olvassuk a Slate-en William Saletan liberális publicista cikkét.
A rasszt a tudósok többsége hagyományosan társadalmi, és nem tudományos fogalomnak tekinti. A modern, evolúciós szemléletű genetika több szempontból is kikezdte a hagyományos fajfogalmat, de a rassznak ez a felfogása sokáig összhangban maradt a biológia eredményeivel. Újabban azonban egyre inkább megkérdőjelezik a hetvenes években folytatott kutatások tudományos értékét. Egyes vizsgálatok szerint a genetikai hasonlóság és különbség alapján szétváló csoportok egybeesnek a földrajzi rasszok szerinti csoportosítással.
Mindebből persze nem következik, hogy a különböző rasszok tagjai más értelmi képességekkel rendelkeznek. De akadnak komoly tudósok, akik ennek lehetőségét is felvetették. Charles Murray politológus már tizenhárom évvel ezelőtt, Richard Herrnsteinnel írt könyvében, a Normáleloszlásban előállt azzal a véleményével, hogy az intelligenciahányadosok közötti különbségnek genetikai okai is vannak, és hogy az intelligencia öröklődik. A könyv óriási felzúdulást váltott ki. Sokan „tudományos rasszizmussal” vádolták a szerzőket. Csakúgy, mint most Watsont.
Saletan szerint bármilyen nehéz is megemészteni a dolgot, a tényekkel nehéz vitába szállni. Egyre több olyan kutatási beszámoló lát napvilágot, amelyből az derül ki, hogy a különböző rasszokhoz tartozók intelligenciahányadosainak átlaga mintaszerű különbségeket mutat. A fehérek körében magasabb IQ-t mérnek, mint a latin-amerikaiak és a feketék között. A legmagasabb intelligenciahányadossal az ázsiaiak rendelkeznek. A különbségeket a környezet és a körülmények mérséklik, de teljesen nem szüntetik meg. A fehérek és feketék intelligenciahányadosa közötti különbség csökkenése az elmúlt harminc évben megállt.
„Ha elfogadjuk ezeket az új elméleteket, akkor vajon hihetünk-e még az emberek közötti egyenlőség eszméjében?” – teszi fel a kényes kérdést Saletan. Vagy szükségképpen a faji előítéletek erősödéséhez vezet már a kérdésfelvetés is? Saletan szerint nem feltétlenül, hiszen az IQ a társadalmi és gazdasági sikerrel függhet csak össze, az emberi méltósággal nem. Ha elfogadjuk is, hogy a különböző rasszok IQ átlaga különbözik, az emberi méltóságból még nem jár több az ázsiaiaknak és fehéreknek.
„Isten nem teremtett minket egyenlőnek. De belénk plántálta az egyenlőség eszméjét.” És így az arra való törekvést, hogy minden embertársunkat egyenlőnek tekintsünk méltóság tekintetében, függetlenül a bőre színétől és intelligenciahányadosától.
Ezt a jóindulatot nem sok fekete bőrű ember fogja megköszönni Saletannek. Magasztos eszmefuttatását egyébként is ironikus fénybe állítja, hogy bármennyire elővigyázatos volt is, ő sem kerülhette el, hogy utólag magyarázkodnia kelljen. Egyebek között ugyanis egy olyan kutatásra is hivatkozik, amelyet egy faji szegregációt támogató, a feketéket bűnözésre hajlamosnak beállító szervezet is támogatott.
Hozzászólás
Érdekes módon a vitatkozó feleknek nem jut eszébe, hogy a genetikai különbségek maguk is lehetnek „kultúrafüggők". Ahol a „természet" csökkentette túlnépesedés esetén a lakosságot (háborúk, járványok, éhínség), ott nem volt elég „hatékony" a szelekció, hiszen nem a nemzés előtt, hanem előtte is és utána is sújtotta az egyedeket. Ahol viszont megelőző, kulturális fékeket léptettek életbe (születéskorlátozás), ott a közösségi fegyelmezés célzottan szelektált. Nem szándékosan, de hatékonyan. Például gyermeket csak házasságban volt szabad szülni, házasulni a „jobbaknak" volt jobb esélyük. A kultúra, közvetve bár, befolyásolhatja a biologikumot.
Hogy milyen fokozatokban, az.érdekes vizsgálat tárgya lehetne. Európa középkori keresztény alapnépességének egy része a koraújkorban függetlenítette magát Rómától, és ez a népesség főként Észak-Nyugat-Európában összpontosult. Elvileg tehát IQ különbségnek a fehéreken belül is mutatkoznia kellene, felekezeti alapon. Más okokból fakadó, de hasonlóképpen kulturálisan megalapozott szelekciós hatás alapján elképzelhető, hogy fehéreken belül a zsidó felekezet és a nem protestáns (ide értve az anglikánokat is) keresztény népesség között is mutatkoznék volna némi IQ különbség. Érdekes volna az is, vajon áll-e fönn különbség a különböző bőrszínű zsidók között. Ez akár el is dönthetné a kérdést.
Halmos Károly