Amerikában egyre több orvost képeznek abban a reményben, hogy így sikerül megoldani az egészségügy problémáit. Egyes kimutatások szerint azonban a specialisták számával nem az ellátás színvonala emelkedik, hanem csak a költségek nőnek.
„Az elnökjelöltségért ringbe szálló politikusok részletes terveket dolgoztak ki a biztosítással nem rendelkezők ügyének rendezésére, az egészségügyi kiadások csökkentésére és az ellátás színvonalának javítására. De egyikük sem foglalkozik azzal a drámai folyamattal, amely a reformjavaslatokat ellehetetleníti: hogy túl sok orvost képzünk” – olvassuk az Atlantic Monthlyban. A cikk szerzője Shannon Brownlee egészségügyi szakíró, a nemrégiben megjelent beszédes című könyv, a Túlkezelve: miért tesz betegebbé a túl sok kezelés és gyógyszer szerzője.
Az elkövetkező nyolc évben csaknem 30 százalékkal több diák fog beiratkozni Amerika 125 orvosi egyetemének valamelyikére. A mostani, évi 16 000 helyett hamarosan már 21 000 orvos tesz szakvizsgát évente. Sok közgazdász és egészségügyi szakértő szerint azért van szükség több orvosra, mert a háború utáni demográfiai robbanás generációja az elkövetkező években megy nyugdíjba. A több nyugdíjas ellátásához több orvos kell. A többség kézenfekvőnek gondolja, hogy minél több az orvos, annál jobb az ellátás.
Brownlee szerint viszont az egészségügy problémáit részben az okozza, hogy túl sok orvost képeznek. Az egészségügyben ugyanis nem működnek a piaci önszabályozó mechanizmusok. Nem igaz, hogy az orvosok számát a kereslet határozza meg. Ha egy városban nincs fizetőképes kereslet, akkor csökken a kereskedők száma. Az orvosok azonban maguk alakítják a szolgáltatásaik iránti igényt. Mint arról a Metazin is beszámolt, az orvosoknak, csakúgy, mint az autószerelőknek, egy személyben kell felderíteniük, majd megoldaniuk a problémát. Minél több kijavítandó hibát találnak, annál magasabb összeget számlázhatnak (vagy a betegnek, vagy a biztosítónak). Ők döntik el, hogy mikor, milyen vizsgálatra van szükség. „Az orvosok maguk teremtik meg az általuk nyújtott szolgáltatással szembeni keresletet, és így még akkor is tele lehet az előjegyzési naptáruk, ha nincs belőlük hiány.”
Egyes statisztikák alátámasztani látszanak Brownlee állításait: számos olyan felmérés készült, amely szerint nem igaz, hogy minél többet költünk gyógyszerre és orvosra, annál tovább élünk. Egyes kutatások pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy kifejezetten rontja az ellátás színvonalát, ha túl sok a specialista, és kevés az általános orvos. Márpedig az orvostanhallgatók többsége specialista szeretne lenni, hiszen így sokkal többet kereshet, mint háziorvosként. 1997 óta felére esett vissza a háziorvosi rezidensek száma, miközben egyre többen mennek ortopédsebésznek.
„Az orvosok száma összességében nő, viszont egyre kevesebb a háziorvos, ami valószínűsíti az ellátás színvonalának romlását és a költségek egyidejű növekedését.” Az egészségügy állapotán azzal segíthetnének a legtöbbet – véli Brownlee –, ha Amerika specialisták helyett háziorvosokból képezne többet.