Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Kis karácsonyi kultúrharc

2007. december 23.

Karácsony nem múlhat el szaftos kultúrharc nélkül. Idén minden bizonnyal a kereszténységet ostorozó mese lesz a sláger a gyerekek, és a keresztény-ateista vitában érdekelt szülők körében.

Karácsony nem múlhat el szaftos kultúrharc nélkül. Idén minden bizonnyal a kereszténységet ostorozó mese lesz a sláger a gyerekek, és a keresztény-ateista vitában érdekelt szülők körében.

„Nem csoda, ha sok amerikai, aki elsősorban a szexuális zaklatásban érintett papok kapcsán hallott a római katolikus egyházról, azt hiszi, hogy a gátlástalan egyház célja a gyerekek lelki megnyomorítása. Philip Pullman regénytrilógiája ezt a feltételezést erősíti” – írja Leslie Baynes vallástudomány-professzor a Wall Street Journal véleményrovatában a Pullman trilógiájának első részéből készült Az arany iránytű című film bemutatója kapcsán.

Mint arról a Metazin rendszeresen beszámolt, Amerikában régóta totális kultúrharc folyik. A képregényeket, a mesekönyveket, az olvasókönyveket, a rajzfilmeket, sőt még a természetfilmeket is csatasorba állítják.

A vallásos és az ateista kultúrharcosok még a szeretet ünnepére sem kötnek fegyverszünetet. Mi is írtunk róla, a két évvel ezelőtti karácsony slágerének számító Narnia krónikái kapcsán heves vita robbant ki. Sokan keresztény allegóriának tekintik a történetet. J. K. Rowling, a sátánizmussal vádolt Harry Potter-sorozat szerzője egy interjúban azt kifogásolta, hogy a Narniában a keresztény tanítás túl fontos szerepet kap. Egy brit publicista úgy vélekedett, hogy a „Narnia a háborodott, eltorzult, neofasiszta, férfiközpontú, keresztény republikánus Amerika eszményét” jeleníti meg.

A harcos ateista Pullman ezt írta a Narniáról: „Kétség sem fér hozzá, hogy ez a legundorítóbb és legbetegebb könyv, amit valaha olvastam.” Azt is hozzátette, hogy „A Narnia életellenes, kegyetlen és igazságtalan. A Narnia-könyvek a világgal szembeni gyűlöletet testesítik meg.”

Pullman meséiből a szerző szándéka szerint egy olyan világ képe rajzolódik ki, ahol a boldogság nem a túlvilág része. A szerző azt állítja ugyan, hogy nem kifejezetten a keresztény tanítást és egyházat támadja, de nem kell különösebben élénk fantázia hozzá, hogy a gonosz erőkben a katolikus egyházra ismerjünk. Az egyik leggonoszabb testület a Tanítóhivatal. A mitológiai és irodalmi utalások mellett sok Biblia-párhuzamot is találni a könyvekben. A trilógia utolsó részében egy volt apáca pedig egyenesen azt mondja a főszereplő gyerekeknek, hogy „az egész keresztény vallás egy nagy tévedés”, majd nem sokkal később a gyerekek végignézik a félelmében zokogó, bomlott elméjű Isten halálát. Ráadásul Pullman néhány éve úgy nyilatkozott, hogy célja „a keresztény hit alapjainak aláásása”.

„A Pullman-regények legnagyobb gyengéje nem az, hogy az ateizmust propagálják, hanem az ostoba dogmatizmus. A sorozatból az derül ki, hogy nincsenek széles látókörű keresztények.” Aki nem pusztán az evilági boldogságot tartja fontosnak, az ostoba, szűklátókörű és gonosz.

Igaz, a filmből kihagyták a legharsányabb vallásellenes részeket. „Én katolikus nevelést kaptam. A katolikus egyház nagyon fontos számomra. Egy egyházellenes filmben nem volnék hajlandó szerepet vállalni” – mondta a főgonosz szerepét alakító Nicole Kidman.

A katolikus szervezeteket azonban ezzel nem sikerült meggyőznie. A katolikusok hátrányos megkülönböztetése ellen küzdő amerikai Katolikus Liga a „gyerekek körében ateizmust propagáló” film elleni bojkottra szólított fel. A Vatikán néhány napja egy közleményben istentelennek nyilvánította a filmet.

Egy biztos: Pullman regényeiből igazi családi mozi készült. A gyerekek nemcsak a pattogatott kukoricát falják fel, hanem a körmüket is lerágják izgalmukban, a kultúrharcban érdekelt szülők pedig bőven találnak benne muníciót a háborújukhoz.