Nagy-Britanniában, csakúgy, mint a világ összes országában, mindenki elégedetlen az egészségüggyel. Sokan a modern életmódot is egészségtelennek tekintik. Pedig a statisztikák szerint a britek várható élettartama egyre nő.

„Miközben másról sem hallani, mint az egészségügy problémáiról, a mérgező anyagokról, amelyek körülvesznek minket, a helytelen táplálkozási szokásainkról és a stresszről, valami nagyon jó dolog történik, csak erről senki sem beszél” – olvassuk Michael Blastland és Andrew Dilnot cikkét a Guardian véleményrovatában.

A brit egészségügy – mint a világ minden egészségügyi rendszere – állandóan válságban van. Mindenki panaszkodik a még mindig létező koedukált kórtermek, a hosszú várólisták, a fertőzések és a piszkos mellékhelyiségek miatt. A gyógyulási mutatók sosem elég bíztatók, a pénz sosem elég, az orvosok elégedetlenek, mert túl keveset keresnek és túl sok beteget kell ellátniuk, és mindenki azon kesereg, hogy túl magasak az egészségügyi kiadások.

Az írás apropóját a közelmúltban megjelent egészségügyi statisztikai adatok adják. A brit statisztikai hivatal számadásából kiderül, hogy a britek születéskor várható átlagos élettartama gyorsuló ütemben nő. Ez önmagában is örvendetes, hát még, ha hozzátesszük, hogy a várható átlagos élettartammal együtt nő az egészséges évek száma. Ennek nemcsak az idősek örülnek, hanem a járulékfizetők is, hiszen így kevesebbet kell egészségügyi ellátásra költeni. A statisztikákból az is kiviláglik, hogy a nők és a férfiak várható átlagélettartama közötti különbség csökken.

A számok azt mutatják, hogy az emberek egészségi állapota a stressz, a légszennyezettség, a mesterséges adalékanyagok ellenére is javul. És ebben bizonyára szerepe lehet az állandóan szidott egészségügyi ellátás színvonalának is.

„Mindez persze nem jelenti – vélik a szerzők –, hogy a trendek nem fordulhatnak meg. Nyilvánvaló, hogy a várható élettartam nem nőhet a végtelenségig (vagy mégis?). De azért ahhoz nem fér kétség, hogy egészségügyi szempontból kivételes jelenségnek vagyunk tanúi. A számok tükrében úgy tűnik, hogy tényleg jobban élünk. És ezt nem tudjuk kellőképpen értékelni.”