A hollandoknak kezd elege lenni a toleranciából. A "gedoogcultuur"-t, a türelem kultúráját jobbról, balról és középről egyaránt támadják.

A szociáldemokrata Holland Munkapárt egyik teoretikusának tekintett Paul Scheffer, az NRC Handelsblad tekintélyes publicistája már évek óta hangoztatja, hogy a multikulturalizmus nevében hirdetett tolerancia elkülönüléshez vezet, az elkülönülés pedig az iszlám fundamentalizmus melegágya.

A holland belügyminisztérium Hittérítéstől a Dzsihádig című jelentése némileg árnyalja Scheffer baljós nézeteit. A kimutatás szerint a Hollandiában élő moszlimoknak csupán öt százaléka "potenciális radikális". Ez is ötvenezer ember.

Theo van Gogh meggyilkolása után megváltozott a holland közhangulat - állapítja meg Christopher Caldwell a Hirsi Ali kálváriájáról írt cikkében.

Mostanáig azt az irányelvet követték a bevándorlókkal és leszármazottaikkal szemben, hogy az állam eltűrte, elismerte, sőt aktívan támogatta etnikai és vallási azonosságuk megőrzését. "Ez az irányelv - Caldwell szerint - részben abból fakadt, hogy a hollandok lelkiismeret-furdalást éreztek, mert a náci megszállás alatt csak kevés zsidót mentettek meg. A másik ok a divatos multikulturalizmus volt."

Fenntartható-e továbbra is az aktív tolerancia?

Frits Bolkestein, a piacpárti liberális Szabadság és Demokrácia Néppárt egykori elnöke már a kilencvenes évek elején megpendítette, hogy nem. Úgy vélte, hogy - ellentétben a keresztény vallásokkal - vannak olyan világnézetek, amelyek nem egyeztethetők össze az emberi jogokkal és aláássák a holland alkotmányt.

Akkoriban ezért Bolksteint sokan intoleránsnak, vagy egyenest rasszistának tartották. Ma azonban a többség egyetért vele.

A változást mutatja, hogy komolyan felvetődött a szólásszabadság korlátozása. Sokak szerint Van Gogh visszaélt a szólásszabadsággal és gyűlöletet keltett, ami aztán ellene fordult - számolt be a Guardian és a Die Zeit.

A kereszténydemokraták javaslatot is tettek a radiális moszlimok szólásszabadságának korlátozására. A kezdeti felbuzdulás után a dologból nem lett semmi. A többség úgy érzi, tenni kell valamit, de senki sem tudja, hogy mit.

A magát "volt moszlimnak" nevező képviselőnő, Hirsi Ali arra figyelmeztet, hogy a tehetetlenkedés a szélsőjobb malmára hajtja a vizet. "Most kell erőteljesen fellépni, mert különben két szélsőjobboldalra szakad Hollandia. Egy iszlamistára és iszlámellenesre."