Egy népszerű elmélet szerint bármely két ember összekapcsolható ismerősei és ismerőseinek ismerősei segítségével legfeljebb hat lépésben. De akkor hogyan lehetséges, hogy a CIA a mai napig nem jutott el Oszama bin Ladenhez?

„Tényleg mindössze hat lépés választana el minket egy régen elfelejtett gyerekkori baráttól, egy indiai paraszttól, vagy egy híres sztártól? Ismerőseinken keresztül valóban eljuthatnánk mindössze hat lépésben Oszama bin Ladenhez vagy Brad Pitthez?” – teszi fel a kérdést Elizabeth DeVita-Raebu a Discovery magazinban.

Mostanában a tudósok is kezdik komolyan venni az online közösségeket. A szociológusok már a hatvanas évektől kutatják az emberi kapcsolatrendszerek sajátosságait. Stanley Milgram 1967-ben állította fel az úgynevezett ’hat lépés távolság elméletet’ (amelyet talán Karinthy Frigyes pendített meg először egyik novellájában). Eszerint bármely két ember összekapcsolható ismerősei és ismerősei ismerőseinek segítségével úgy, hogy legfeljebb öt láncszemre van szükség. Magyarországon legtöbben minden bizonnyal Barabási Albert-László fizikus munkásságának köszönhetően ismerik a feltevést. (Barabási szerint az információs társadalomban már csak három lépés választja el az embereket egymástól.)

Az elmélet ma is nagy népszerűségnek örvend, pedig többen kimutatták, hogy tudományos szempontból nagyon ingatag lábakon áll. Judith Kleinfeld amerikai pszichológus alaposan beleásta magát Milgram hátrahagyott jegyzeteibe, és arra a következtésre jutott, hogy még a neves tudós saját felmérései sem igazolják a hat lépés elméletét. Milgram borítékokat adott diákjainak, és megkérte őket, hogy próbálják a legrövidebb úton eljuttatni egy ismeretlenhez. Először a diákoknak mindössze 5 százaléka járt sikerrel, a második kísérletben is mindössze 29 százaléknak sikerült legfeljebb hat lépésben kézbesítenie a levelet.

Mi okozza akkor a hat lépés elméletének népszerűségét? Kleinfeld szerint az, hogy Milgram a hangzatos felvetést először egy ismeretterjesztő folyóiratban közölte. Itt nem volt szükség a kísérlet bemutatására, amely aligha állhatta volna ki a tudományosság próbáját. Később Milgram tudományos folyóiratban is publikálta a kutatást. Itt azonban már elsősorban arról értekezett, hogy vajon a számok miért nem támasztják alá a korábban felvázolt elméletet. „Milgramet annyira elbűvölte a hat lépés elmélete, hogy szem elől tévesztette, mennyire ingatag statisztikai alapokra épül.” És az olvasók sem voltak ezzel másképp.

Milgram elméletét azóta többször próbálták empirikus kísérletekkel igazolni. Duncan Watts, a Columbia University professzora nagy mintán megismételte az eredeti kísérletet, ám ezúttal borítékok kézbesítése helyett e-mailt kellett eljuttatni az ismeretlen célszemélyhez. Az ő eredményei sem meggyőzőbbek, mint Milgraméi. Watts szerint ennek elsősorban az lehet az oka, hogy az emberek önként nem nagyon szeretnek üzeneteket továbbítani. Amikor az egyik nagy amerikai televízió műsort készített az elméletről, a kamerák előtt az emberek komolyan vették a feladatot: négy lépésben sikerült eljutni a kiszemelt ismeretlenhez. Igaz, egyetlen sikeres kísérletre nem lehet tudományos elméletet alapozni, már csak azért sem, mert a televíziós műsorban két New York-i személynek kellett kapcsolatot létesítenie.

A szkeptikusokat végképp nem győzte meg az eredmény. „Ha tényleg csak hat lépés választaná el az embereket bin Ladentől, akkor hogyan lehetséges, hogy a mai napig nem fogták el?”

Hozzászólás

Számomra azért meggyõző a hat lépéses elérési modell mert Erdős Pál és Rényi Alfréd valamikor a 60-as években bebizonyította, hogy minden véletlen gráf két pontjának összekötéséhez hat élen lehet eljutni. (A véletlen gráf azt jelenti, hogy vannak pontok és össze vannak kötögetve, de nem mind minddel, hanem véletlenszerűen.

Mark Buchanan Nexus, avagy kicsi a világ című könyvében részletesen bemutatja a hálózatok elméletét.

Votisky Zsuzsa