Hívei azt remélték a globalizációtól, hogy kihúzza a nacionalizmus méregfogát. Nem ez történt. Az államhatárok jelentősége csökken, de a nacionalizmus erősödik.

A Washington Post külpolitikai kolumnistája, David Ignatius azt állítja, hogy miközben a szabad kereskedelem és a villámgyors tőkemozgások hatására elmosódnak az államhatárok, az egész világon csak erősödik a nacionalizmus.

Mint annyi mindenben, a nacionalizmusban is az Egyesült Államok jár az élen. Bush elnök az "Amerika az első!" régi jelszavát állami ideológia rangjára emelte szeptember 11. után.

A globalisták nem győzik szidni az elnököt külpolitikai "unilateralizmusa" miatt. Közben nem veszik észre - írja Ignatius -, hogy "mindenki nacionalistább manapság".

"A világ nem lapos, bármit mond kitűnő könyvében barátom, Tom Friedman - a másik nagy liberális napilap, a New York Times kolumnistája -, hanem inkább hullámtörők, hegyek, völgyek és a nemzeti szenvedély emelte torlaszok szabdalják. Az új nacionalizmus egyfajta geopolitikai fundamentalizmus. Az emberek azért kapaszkodnak bele a régi identitásukba, mert különben nem tudnának megbirkózni a globalizáció keltette feszültségekkel."

Az elmúlt hetekben több példáját láttuk a nemzeti érzés roppant erejű, bár olykor irracionális feltámadásának - folytatja Ignatius meglehetősen keresetlen szavakkal.

A kínaiak mintha teljesen megbolondultak volna a japán történelemkönyvek miatt.

Putyin, válaszul az ukrajnai fejleményekre egy új mozgalmat bátorít, amely az orosz fiatalok nacionalizmusát igyekszik felkorbácsolni. A mozgalom neve: Nasi (a mieink). A nasizmusból könnyen még vadabb izmus válhat.

"S végül ott van Franciaország. A franciák titokban mindig versenyeztek az amerikaiakkal abban, hogy ki érvényesíti durvább módon a nemzeti érdekeit. Nos, az idén alighanem nyernek."

Miután évtizedek óta rá akarták bírni a többi országot, hogy az ő elképzeléseiket fogadják el az egyesített Európáról, most az új európai alkotmány ellen fordulnak.

Amerika nacionalizmusa azért különösképp fájó Ignatius számára, mert a második világháború után az Egyesült Államok volt a nemzetközi összefogás legfőbb támogatója.