Hogyan óvjuk meg a gyerekeket az erőszakos számítógépes játékoktól, a pornográf internetes tartalmaktól és az online közösségi oldalak veszélyeitől? Egy brit jelentés egyebek között önkéntes online korhatárrendszer bevezetését javasolja.

 „Amikor felkértek a jelentés elkészítésére, azt tapasztaltam, hogy az internettel kapcsolatos félelmek zömét az okozza, hogy az emberek nem értik, hogyan működik. Azt találgatták, vajon végtelen vaksötét, veszélyes és ártalmas hely-e a világháló. Az elmúlt hat hónap során rengeteget tanultam, és most már magam sem félek annyira az internettől” – idézi Richard Woods, a Times magazin munkatársa Taya Byront, a közismert gyerekpszichológust.

Az interjú apropóját az adja, hogy múlt héten jelent meg a Gordon Brown brit miniszterelnök felkérésére készített jelentés, amelyben Byron azt vizsgálta, hogy milyen veszélyeknek vannak kitéve a számítógépes játékokat és internetet használó gyerekek.

A számítógépes játékokkal kapcsolatban a jelentés statisztikailag bizonyítottnak látja ugyan, hogy az erőszakos játékokat használó gyerekek hajlamosabbak az erőszakra, arra azonban nincs bizonyíték, hogy a fiatalokat a számítógépes játékok teszik agresszívvá.

Byron az internettel kapcsolatban elsősorban a pornográf tartalmak és az online közösségi oldalak veszélyeire hívja fel a figyelmet. Nemcsak a közösségi oldalakon és fórumokon vadászó pedofiloktól kell tartani, hanem azoktól a fiataloktól is, akik társaik szekálását és lejáratását az online világra is kiterjesztik. Néhány éve Angliában egy tizenhárom éves fiút öngyilkosságba kergettek az osztálytársai. Azt terjesztették róla az interneten, hogy meleg. Egy tizenöt éves kamaszlány osztálytársainak névtelen éjszakai telefonhívásai miatt végzett magával. A kamerás mobiltelefonok korában senki sincs biztonságban: bárki bármikor megalázás célpontja lehet.

Az ajánlás egyrészt biztonsági intézkedéseket javasol: a pornográf és erőszakos tartalmakat kiszűrő programok széles körű használatát és önkéntes, a televízióban használatos korhatárrendszer bevezetését. Az utóbbi felvetést sokan a szabadság elleni újabb felesleges adminisztratív lépésként értékelik, amely csak a bürokráciát és az állami szerepvállalást erősíti. A Microsoft viszont üdvözölte a korhatárrendszer bevezetésének gondolatát.

A jelentést készítő pszichológus nem gondolja, hogy új szabályok bevezetésével megoldható a probléma. „A cenzúra úgysem érné el a célját. A gyerekek külföldi szervereken és ellenőrizetlen oldalakon úgyis hozzáférnének a nem kívánatos tartalmakhoz.” Az önkéntes korhatárrendszer és a szűrőprogramok mellett fontos, hogy a szülők megismerjék a veszélyeket, és felügyeljék az internetező gyerekeket.

Byron maga is a megfogalmazott elvek szerint neveli gyerekeit. Tízéves kisfia csak a szülők jelenlétében használhatja a világhálót. Tizenkét éves lányát azonban már nem tartják ilyen rövid pórázon: a naplójába sem olvasnak bele, és internetezés közben sem ülnek mellé. „Byron arra is figyelmeztet, hogy nem kell minden kockázatos dologtól megóvni a gyerekeket. A felnőtté válás folyamatában fontos, hogy a fiatalok megtanulják maguk felismerni és felmérni a veszélyeket.”