Könnyen elképzelhető, hogy a török alkotmánybíróság betiltja a demokratikusan megválasztott, és hat éve kormányzó mérsékelt iszlamista pártot. De kit erősítene a tiltás? A világi állam híveit, vagy a szélsőségeseket?

„Tavaly novemberben Recep Tayip Erdogan miniszterelnök látogatása előtt a polgármester állítólag elővigyázatosságból eltávolíttatott a városból egy meztelen szüzeket ábrázoló szökőkutat: attól tartott, hogy a hitbuzgó miniszterelnök és a mérsékelten iszlamista Igazság és Fejlődés Párt (AKP) kifogásolná a szemérmetlen köztéri alkotást. A miniszterelnök látogatása végül elmaradt, és a kút visszakerült a helyére. Az eset rávilágít, hogy Erdogan és az AKP mennyire prűd. De vajon arra is bizonyíték, hogy saríát, iszlám vallási törvénykezést akarna bevezetni?” – teszi fel a kérdést az Economist egy közelgő alkotmánybírósági döntés kapcsán. A testületnek a legfőbb ügyész által márciusban kezdeményezett eljárásban kell döntenie. Mint arról a Metazin is beszámolt, a tét az AKP, a 2002 óta kormányzó párt léte. Az ügyész a párt betiltását és vezetőinek a közügyektől való eltiltását indítványozta arra hivatkozva, hogy az AKP teokráciát akar bevezetni.

A lap emlékeztet rá, hogy a 2001-ben alapított AKP korántsem olyan radikális, mint elődje, az 1998-ban betiltott Jólét Pártja. Erdogant, aki akkoriban Isztambul polgármestere volt, vallási izgatásért néhány hónap börtönbüntetésre ítélték. A Jólét Pártjának mérsékeltebb tagjaiból alakult AKP programjában már nem szerepel, hogy az államot az iszlám vallás előírásai alapján kell átalakítani. 2002-es hatalomra kerülése után az AKP eltörölte a halálbüntetést, és nem korlátozta az abortusz jogát (noha Erdogan többször úgy nyilatkozott, hogy a nőknek kötelességük legalább három gyereket felnevelni).

Az Economist utal rá, hogy a vallásosság az atatürki világi államban sem szűnt meg, csak éppen nem volt jelen a közéletben. Kemal Atatürk a világi állam nevében 1924-ben eltörölte a kalifátust, de a vallásosságot nem számolta fel. „Ellentétben Franciaországgal, a török szekularizáció nem az állam és a vallás elválasztását jelentette, hanem azt, hogy a vallást az állam alá rendelték. A díyanet, az állami vallásügyi minisztérium nevezi ki a 77000 török imámot, és ő mondja meg nekik, hogy mit kell prédikálniuk.”

A látványos kampányok ellenére vidéken a vallási hagyományok sosem veszítettek jelentőségükből. A világi elit a nagyvárosokban bort ivott, bálokat rendezett és európai módi szerint öltözött, de a szegényebb területeken nem csorbult a vallási tradíció szerepe. A vallás, a vallási szimbólumok újonnan tapasztalt előtérbe kerülése nem az iszlám terjedésére utal. Pusztán arról van szó, hogy a sokáig elnyomott hagyományok a felszínre törtek.

A törökök többsége ezért értett egyet Erdogan törekvésével, hogy módosítsák azt az alkotmánycikkelyt, amely közintézményekben tiltja a fejkendő, a lepel viselését. „A fejkendő terjedése valószínűleg nem az iszlám terjedését jelzi, hanem inkább azt, hogy egyre több vidéki költözik városba.” Számukra a kendő védelmet jelent a nagyvárosi forgatagban, és nem az iszlamizmus iránti vonzódásukat fejezi ki. Őket hátrányosan érintette, hogy az alkotmánybíróság júniusban hatályon kívül helyezte a kendőviselést lehetővé tevő alkotmánymódosítást.

Azt viszont az Economist is elismeri, hogy néhány szimbolikus kérdésben az AKP valóban radikális javaslatokkal állt elő. A párt néhány polgármestere mindent elkövet annak érdekében, hogy száműzze városából az alkoholt. Az ilyen kezdeményezések valóban hozzájárulhatnak az iszlám megerősödéséhez.

Az elmúlt években a hívők körében egyre népszerűbbé kezdenek válni a férfiak és nők számára elkülönített strandokat működtető, és szeszes italokat nem árusító hotelek. Felmérések szerint az AKP hatalomra kerülése óta megnégyszereződött a leplet viselő nők száma. A vallási szokásokra fittyet hányó nőket egyre gyakrabban érik atrocitások. Tarsusban két rövid szoknyát viselő tizenéves lányt maró anyaggal öntöttek le. Előfordul, hogy rövid ujjú blúzuk miatt megróják a tanárnőket. Tavaly Kars városának polgármesteri hivatalában ramadán idején leállt az élet, hogy mindenki elfogyaszthassa a szertartásos teát. A tankönyvekben egyre nagyobb teret kap az iszlám kultúra. Az evolúcióelmélet helyett sok iskolában a teremtéstörténetet oktatják. Az iszlám szervezetek ingyenes szállást és étkezést kínálnak a diákoknak – az ellátásért cserébe csak azt várják el tőlük, hogy imádkozzanak és betartsák a vallási előírásokat.

Az Economist szerint mindez azonban nem elegendő ok arra, hogy betiltsák az AKP-t. Sőt, a tiltás nem is érné el a kívánt célt.

A lap emlékeztet rá, hogy az elmúlt évben 24 pártot tiltott be az alkotmánybíróság – köztük az Igazság és Fejlődés Párt két elődjét. (Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a török állam a 24-ből 23 esetben emberi jogokat sértett.) Az iszlám előretörésének azonban jogi úton aligha lehet gátat vetni. A felszámolt pártok helyett új, a korábbiaknál erősebb csoportok alakulnak, és egyre szélesebb rétegek támogatását nyerik el. Ráadásul „az AKP betiltása a szélsőségesek malmára hajtaná a vizet. Ők pedig – a keményvonalas szekulárisokhoz hasonlóan – azt gondolják, hogy az iszlám nem egyeztethető össze a demokráciával.”

Az elmúlt hat év azt igazolja, hogy a kormányzás megszelídíti az AKP-t – véli a lap. Politikusai öltönyben járnak, és kezet fognak a nőkkel. Feleségeiket plasztikai műtétre fizetik be, és engedik, hogy focimeccset nézzenek. A gyerekeik pedig sokkal nagyobb igyekezettel tanulmányozzák az angol nyelvet, mint a Koránt.

Ha az Economistnak igaza van, és már ez is jelentős haladásnak számít, akkor Kemal Atatürk valószínűleg forog a sírjában.