Oroszország nem bízhat a Nyugat jóindulatában, magának kell gondoskodnia biztonságáról. Már csak ezért is be kell fogadnia az orosz szövetségi államba a Grúziából kiszakadó Dél-Oszétiát és Abháziát.

„A kaukázusi békefenntartásnak és béketeremtésnek – abban a formában, ahogy eddig gyakoroltuk – egyszer s mindenkorra vége” – írja a moszkvai Izvesztyijában Konsztantyin Zatulin, az Állami Duma befolyásos képviselője.

A cikk augusztus 25-én reggel jelent meg, néhány órával később pedig az alsó- és a felsőház egyaránt egyhangú határozatban javasolta az államfőnek, hogy ismerje el a Grúziához tartozó két terület függetlenségét. Másnap Medvegyev elnök kiadta az erről szóló rendeletet. Mint Zatulin írja, a következő lépés az lesz, hogy Dél-Oszétia és Abházia csatlakozási szerződést köt az Oroszországi Föderációval.

„Végtére is nem tehetünk úgy – érvel a képviselő –, mintha hinnénk az egykori Szovjet Grúzia területi integritásában. Hiszen amióta a Szovjetunió megszűnt, ezek a területek gyakorlatilag sohasem álltak grúz fennhatóság alatt.” Hogy ebben milyen szerepe volt az orosz katonai jelenlétnek, arra nem tér ki az elemzés. Miként arra sem, hogy – miután az új grúz állam önkéntes fegyveresei feldúlták Chinvalit, Dél-Oszétia fővárosát, a tömegesen orosz állampolgárságot kapó dél-oszétok kiűzték földjükről a grúz lakosság zömét, s így ma már a lakosság legalább nyolcvan százaléka oszét. Ebben a fegyveres konfliktus végén odatelepített orosz békefenntartók is támogatták őket. Hasonló folyamat zajlott le Abháziában is. Meglehetős hasonlóságot mutat a helyzet Koszovóval, ahonnan a szerbeket űzték ki módszeresen, s amikor Szerbia erőszakot alkalmazott, nyugati beavatkozás döntött a szerbek ellen. A Kaukázusban pedig orosz beavatkozás a grúzok ellen. A hasonlóságot Zatulin is látja, s azzal érvel, hogy Putyin elnök már 2006-ban megmondta: ha Koszovó függetlenné válhat, annak következményei lesznek a Kaukázusban.

Zatulin nem tartja megszívlelendőnek a nyugatbarát kommentárokat, amelyek szerint a történtekkel új hidegháború veszi kezdetét. A Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlása megmutatta, hogy Oroszország nem bízhatja magát a Nyugat jóindulatára.

Biztonságáról magának kell gondoskodnia, ebben az esetben úgy, hogy fenntartja katonai jelenlétét a Kaukázusban. Ennek legalizálásához pedig elengedhetetlen a dél-oszét és az abház függetlenség elismerése. Mert azután a két kormány felkérésére már megfelelő haderő állomásozhat a helyszínen. Tárgyalni pedig csak arról érdemes, mekkora sávot demilitarizáljanak a Dél-Oszétiával és az Abháziával határos grúz területeken.

Hogy mi lesz a grúz–orosz barátsággal? Nos, a grúzok rokonszenvét is el lehet nyerni, ha Oroszország fokozatosan gondoskodik a menekültek visszatéréséről, „vagy segít nekik más megoldást találni”, továbbá ha gondoskodik a helyi lakosság jólétéről, és „a kaukázusi ügyek igazságos bírája lesz”.